Cselekvési Tipp

Mit kell tennünk már a közösségünk kezdeti lépéseinél ahhoz, hogy ne valljunk kudarcot?

100 Ft 99 Ft

Alkossunk közösséget már az álmodás szakaszában!

Az ökoközösségek gyakran úgy indulnak, hogy néhány ember elkezd együtt álmodozni egy jobb, természetesebb, közösségibb életről. Ám a tervezgetés lázában gyakran elfelejtik, hogy nemcsak a közös célokban kell megegyezniük, hanem az együttműködésben is össze kellene csiszolódniuk. Ez gyakran oda vezet, hogy a megálmodott projekt elindulását követő első nehézségeknél szétesik a csapat. Olvass tovább…

Amikor a közösségalkotás kudarcba fullad, és ennek keressük az okait, az egyik tipikus mondat, ami ilyenkor elhangzik, így szól: „akkor ez még nem tűnt nagy problémának, igaz, már akkor is voltak bennem rossz érzések, de csak elmosolyogtam”. Vagyis amikor jönnek az első rossz érzések a másik nehezen viselhető magatartása miatt, akkor nem adunk őszinte visszajelzést egymásnak, hanem ezeket a konfliktuscsírákat „elmosolyogjuk”. Amikor aztán ez elviselhetetlenné válik, akkor már csak robbanni tud, és a sértések, bántások kibékíthetetlen ellentétté válnak. Így szétesés (sőt, akár pereskedés) lesz a vége az egykor jobb sorsra szánt közösségi kezdeményezésnek.

Ezért már az álmodás szakaszában érdemes tudatosítanunk a különbözőségeinkből természetszerűleg fakadó konfliktusokat, és fontos visszajelzéseket adnunk egymásnak. Azaz törekednünk kell arra, hogy jó megegyezések szülessenek az együttműködésünk emberi oldalán is. Ez az önreflexiós folyamat biztosítja, hogy elkezdjük tanulni egymást, és így képessé váljunk a belső feszültségek és konfliktusok tudatos kezelésére.

Kapcsolódó ajánlónk:

Könyv a csoportdinamikáról:
Oliver König, Karl Schattenhofer: Bevezetés a csoportdinamikába

A kép forrása: educateinspirechange.org

Vélemények

Még nincsenek értékelések.

„Mit kell tennünk már a közösségünk kezdeti lépéseinél ahhoz, hogy ne valljunk kudarcot?” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük