Cselekvési Tipp

Tanuljunk meg környezettudatos építési formákat! Menjünk építési műhelymunkára, képzésre!

99 Ft

Az iparosított építés és a nagy távolságú szállítás elterjedése előtt – a XX. század közepéig – még többnyire a közelben elérhető építőanyagokból építkeztek felmenőink. Ha erdőben éltek, akkor fából, ha sziklás hegyvidéken, akkor kőből építkeztek; agyagos területeken pedig gyakran a földből nyerték ki az alapanyagot, ahogy azt az alföldi vályogházak esetében tették. Tetőfedéshez nádat vagy zsúpszalmát kötöttek. Csupa olyan anyagból álltak tehát a házak, amelyek után hulladék nem keletkezett. Olvass tovább…

A ház befejező vakolása, tapasztása még nem olyan régen is kalákában folyt: elhívták a rokonokat, szomszédokat segíteni, és alkalomadtán visszasegítették egymást. Az építés során a különböző munkákhoz meghívott kalákások mindenkor ételt és italt kaptak a háziaktól.

Az iparosodás és a városiasodás, az új építőanyagok, a cement és az iparilag előállított égetett tégla kiszorította a hagyományos, természetes építésmódokat, ez a tudás feledésnek indult. Az 1960-as, 1970-es évek hippimozgalmai, a társadalomkritikai felhanggal, a rousseau-i „vissza a természetbe” jelszavával kiköltöző emberek szerte a nyugati világban újra a természetes, helyben található építőanyagokat részesítették előnyben. Az engedély nélküli építésekkel párhuzamosan a környezettudatos anyagok kutatása, új építési technológiák fejlesztése is elindult. Magyarországon a zöldmozgalomnak, illetve azon belül is különösen az ökofalu-mozgalomnak volt nagy szerepe abban, hogy a környezettudatos építőanyagok – értve ezalatt az újrahasznosított építőanyagokat is – egyre elfogadottabbá váljanak. Mára már a szalmabála-építés, a kenderbeton, a döngölt földfal vagy éppen a vályogvakolat környezetre és egészségre gyakorolt előnyös hatásai világszerte elismertek – lakóházak, szállodák, iskolák, lakótelepek épültek már ilyen technológiákkal.

A hazai jógyakorlatok terjedőben vannak, azonban az építőipar szakmunkásaihoz még általánosságban nem jutott el ez a tudás – igaz ez nemcsak a környezetbarát anyagokból készült házak felújítására, hanem az új építésű házakra is. Ezért érdemes elmennünk olyan műhelymunkára, képzésre, ahol avatott szakember mutatja meg a fogásokat.

A 2012-ben indult szalmabála-építő elméleti és gyakorlati képzéseket követte a kenderbetonnal, a vályogépítéssel és a vályogtapasztással kapcsolatos képzések sora. Ezek a műhelymunkák egyaránt hasznosak a házigazdának (akinek a háza felépül) és a résztvevőknek (akik tanulnak) – rövid időn belül kialakul egy közösségi érzés, tapasztalattá válik a közösen végzett munka öröme, a hasznosság érzése. A szemléletmód és egy új tudás elsajátítása mellett a szép múltú hagyomány, a kaláka fölelevenítése is megtörténik.

Aki szeretne környezettudatos anyagokból építkezni, vagy felújítani egy régi vályogházat
(a felújítás általában környezetkímélőbb választás, mint újat építeni), annak érdemes csatlakoznia egy ilyen műhelymunkához. Lehetséges továbbá az is, hogy az alább, az ajánlóban említett szervezetek segítségét igénybe véve egy ilyen műhely házigazdájává váljon valaki.

Kapcsolódó ajánlóink:

A kép forrása: Fortepan

Vélemények

  1. Kovács Estván

    Köszönjük, megosztom nálam is, had erősődjön a közösségi érzés, és mind a 130 személynek, ki velem tanult, dolgozott, dagadhasson a melle, mert jó helyen jár!

Mondd el a véleményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük