Linkek

A cikkből megismerhetjük a baszk Mondragon szövetkezeti hálózat történetét, létrejöttének társadalmi hátterét, a baszk regionalizmus és közösségiség keresztényszociális gyökereit. A szövetkezeti csoporton keresztül a cikk bemutat különböző szövetkezeti típusokat és azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egy egységes, egész régiót átfogó rendszerré. Megtudhatjuk, mi is az elsődleges és  másodlagos szövetkezet, hogyan lehet elérni a valóban teljes foglalkoztatottságot és azt is, hogyan lehet egyetemet fenntartani a tanulók, oktatók, ipari szövetkezetek autonóm társulásával. A szerző egy olyan modellt mutat be a cikkben, mely a mai versengő világgal szemben képes fenntartható, etikus, szolidáris és életképes alternatívát felmutatni.

Az országban sok szövetkezeti formában gazdálkodó vállalkozással lehet találkoznia, azonban talán az egyetlen a Gólya Szövetkezeti Presszó és Közösségi Ház, mely az eredeti szövetkezeti alapelveknek és értékeknek megfelelően működik. A sors fintora, hogy a Gólya hivatalos jogi formája korlátolt felelősségű társaság, mert a szövetkezetek hazai szabályozása nem kedvez az etikus, szolidáris gazdasági modellek megvalósításának. Az interjúból megtudhatjuk, hogyan lehet a kedvezőtlen jogi környezet ellenére valódi szövetkezetet létrehozni, fenntartani. A Gólya mintája annak, hogy bármilyen körülmények között az igazán szolidáris közösségek megtalálják a céljaik elérésének leginkább megfelelő megoldásokat.

A tanulmánykötet betekintést ad az erdélyi szövetkezetek történetébe és megtudhatjuk belőle, miért tudtak sokkal meghatározóbb szereplői lenni a térség gazdaságának, társadalmának és kultúrájának a helyi szövetkezetek, mint az anyaországiak. A könyv tanulmányaiból megismerhetjük a különböző szövetkezeti típusok erdélyi és európai intézményeit, modelljeit, példáit. Megismerkedhetünk a szövetkezeti mozgalom alapelveivel, értékeivel és azokkal az archaikus hagyományokkal, amelyekből kialakultak a helyi szövetkezeti formák. Végül ismereteket nyújt a könyv a szövetkezetek napjaink gazdaságában betöltött szerepéről, helyéről az európai gazdasági közösségben.

Közös lónak túros a háta – tartja az elcsépelt mondás. Ez a tanulmány meggyőzően, sok gyakorlati példa segítségével bizonyítja, hogy ha egy természeti forrást egy közösség birtokol, az gyakran ökológiailag fenntarthatóbb gazdálkodást eredményez, mint ha magán- vagy állami tulajdonban volna. A szerzők megmutatják, hogy valójában a források szabályok nélküli kihasználása vezet a pusztulásukhoz – ugyanakkor egy közösség képes szabályokat alkotni.

A tanulmány tömören összefoglalja, hogy miért kulcsfontosságú a közösségek újrafelfedezése az ökológiai válság megoldásához. Tisztázza, hogy mik azok az ökologikus helyi közösségek, és áttekinti, hogy mi jellemzi az ilyesforma hazai csoportosulásokat. Nem utolsósorban pedig szól arról is, hogy milyen értelemben beszélhetünk velük kapcsolatban forradalomról.

A fejlődéskritika egyik legjelesebb képviselője írásában a “fenntartható fejlődés” három megközelítését különíti el. Közülük az otthon-szemlélet mellett teszi le a voksát, amely szemlélet legfontosabb jellemvonásai a mértékletesség, a lokalizáció, a decentralizáció, továbbá a kis léptékű struktúrák előnyben részesítése.