Linkek

A csillagos égbolt látványa hosszú évezredeken keresztül alapvető élménye volt az embereknek a bolygó minden szegletében. Napjainkra azonban a mesterséges éjszakai megvilágítás rengeteg helyen lerontja, nem egy területen (különösen nagyvárosokban) pedig egyenesen semmissé teszi ezt a tapasztalatot. Olvass tovább…

Az állam jellemzően nem biztosít elegendő forrást a természetvédelmi őrszolgálat számára, így az gyakran képtelen megfelelő szinten ellátni feladatát. Önkéntes polgári természetőrök azonban segíthetnek ebben a munkában – szorosan együttműködve a hivatásos őrökkel. Olvass tovább…

Szúnyogmentes estéinkért hatalmas árat fizetünk. A manapság széles körben alkalmazott kémiai gyérítés – amit most már nem annyira légi, inkább földi úton végeznek – ugyanis nem szelektív: egyetlen elpusztult csípőszúnyogra akár ezer másik elhullott rovar is juthat (katicák, fátyolkák, árvaszúnyogok stb.), továbbá a használt idegmérgek közvetlenül károsak többek között halakra, kétéltűekre és hüllőkre is. Ráadásul a közvetlenül érintett élőlények pusztulása az ökológiai rendszerek minden szereplőjére kihat: például kevesebb táplálék jut a madaraknak (aminek nagy szerepe lehetett többek között a városok közelében élő molnárfecske-állományok drasztikus csökkenésében is). A vízi ökológiai rendszerek pedig még inkább sérülékenyek e tekintetben. Olvass tovább…

Ha egy nem védett területről úgy gondoljuk, hogy természeti értékei érdemessé teszik a védettségre, kezdeményezhetjük, hogy kapja meg legalább a legalacsonyabb védettségi fokozatot, a helyi védettséget. Mire jó a helyi védettség? Egyrészt természetesen sokszor visszatartó erő lehet a terület károsításával szemben. Másrészt az automatikusan, külön eljárás nélkül is védett (ún. ex lege védettségű) területek, például a lápok, források, barlangok megóvását tovább erősíti. Nem utolsósorban pedig a védett státusz hatására – amit tábla is jelez – a helyiek büszkeségévé válhat egy ilyen terület, és így még jobban vigyáznak majd rá. Olvass tovább…

A nemzetközi kereskedelem és turizmus hatására évszázadok óta fajok tömkelege kerül át egyik földrészről a másikra. Néhány közülük képes tömegesen, kontrollálhatatlanul is elszaporodni, úgynevezett özönfajjá (más néven inváziós fajjá) válni, kiszorítva ezáltal őshonos fajokat. A Kárpát-medencében is jó néhány özönfaj található: ilyen például a fehér akác, a bálványfa, a parlagfű vagy a selyemkóró, az állatfajok közül pedig többek között a harlekinkatica, az ázsiai márványpoloska vagy épp a naphal. Az özönfajjá vált növények rendszerint nagyobb területet uralnak, ahol kevés további faj képes megtelepedni, így rendkívül szegényes élőlénytársulások jönnek létre (gondoljunk például az akácosokra). Olvass tovább…

Településen kívül. A fa- és bokorsorok számos fajnak nyújthatnak élőhelyet különösen olyan területeken, ahol fásszárú növényzet kevéssé van jelen. Telepítésük tehát nagyon gyakran indokolt, amint az erdőké is. Magyarország eredetileg lényegesen erdősültebb volt, mint manapság. Az erdők számos hasznot nyújtanak számunkra: többek közt megvédik a termékeny talajokat a víz és a szél lehordó munkájától, csökkentik a pusztító árvizek kialakulásának valószínűségét, és kiváló terepet jelentenek a felfrissüléshez. Emiatt mindenképp indokolt volna az erdőtelepítés szerte az országban, elsősorban azokon a vidékeken, ahol az erdősültség alacsony, és az erdőtelepítés nem veszélyezteti a helyi mezőgazdaságot. Az érvényes jogszabályok szerint az erdőtelepítéshez az erdészeti hatóság jóváhagyása szükséges. Továbbá az erdőtelepítésekben is fontos szakemberek részvétele; különösen lényeges odafigyelni arra, hogy őshonos fajokat ültessünk, illetve hogy mindig a helyi adottságoknak megfelelő fafajokat, illetve fajon belüli változatokat válasszuk. Természetvédelmi szempontból sem mindig helyes az erdőtelepítés: például fajgazdag gyepterületek erdősítése mindenképp elhibázott ötlet. Olvass tovább…