Linkek

Vállaljunk felelősséget azért, amiért felelősséget tudunk vállalni, és ha szükséges, merjünk többet beletenni!

A közösséget a tagok felelősségvállalása hozza létre. Egy közösség elindulása is csak akkor történik meg, ha valaki felelősséget vállal azért, hogy először összehívja a csapatot, és kimondja: azt érzem, veletek tudnék közösséget alkotni. Olvass tovább…

Szerződjünk körönként!

Szinte minden közösségben az egyik legfőbb gond a túlterheltség. Ez nem csoda, hiszen egy közösség alakulásakor a tagok mindig az addigi életük feladatain felül vállalják a közösségben végzendő munkát. Ez eleinte nem is olyan nagy probléma, hiszen olyan ez, mint a szerelem: a kezdetekkor mindenki lelkesebb, és ezért szívesen vállal feladatokat jóval erőn felül is. Olvass tovább…

Tervezzünk a közösségünk természete szerint!

Amikor az ember túrázik a Pádisban, a Boga-patak medrében megtapasztalhatja, milyen is a természetes tervezés. A célunk egyértelmű: szeretnénk megnézni a Háromkirályok-vízesést. Így elindulunk a patak mederben – mivel más túraút nem vezet a vízeséshez -, kőről-köre ugrálva haladunk, a nagyobb sziklákat megmászva, egyik partról a másikra átkapaszkodva. Ha egy egyenesebb szakaszon felpillantunk a patak medrében, és próbáljuk felmérni, hogy végig föl tudunk-e menni, akkor azt látjuk, hogy meredek sziklafalak között hatalmas sziklák állják az utunkat. Innen lentről tehát úgy tűnik, lehetetlen végigmenni a mederben, főleg száraz lábbal. Azonban ha elindulunk, és rövidebb szakaszokra nézünk csak előre felmérve, hogy azon a szakaszon melyik a legjárhatóbb út, majd az irányt meghatározva mindig csak a következő három-öt lépést tervezzük meg jobban, ha pedig arra nem vezet út, képesek vagyunk visszafordulni, újratervezni, újra nekiindulni, akkor a lehetetlennek tűnő túra is lehetségessé válik, és elérhetjük célunkat, a csodálatos vízesést. Olvass tovább…

Meséljünk személyes történeteket egymásnak!

A közösségek indulásánál van egy izgalmas pont, amit a közösség születése pillanatának is nevezhetünk. Ez az a pont, amikor valaki (nevezzük őt Kittinek) először kimondja: “Mi akár egy közösség is lehetnénk!”, és ennek indoklására elmeséli azt a belső képet, amiből ez a gondolat született. Majd hozzáteszi: “Bennem most az az érzés van, hogy nekünk ez sikerülhet, mert bennem ez a kép úgy él, mintha már meg is valósult volna.”. Aztán hosszan sorolja, hogy miért most és miért veletek. A kép, amit elmesél, megszólítja a többiekben lapuló vágyakat, személyes célokat, élethelyzeteket. Ez nem véletlenül történik, hiszen mire valaki kimondja, hogy “mi akár egy közösség is lehetnénk”, addigra túl vannak sok beszélgetésen, és a kép nemcsak abból lesz, amit ő szeretne, hanem a többiek vágyaiból, álmaiból, tudásából és elég gyakran a közös élethelyzetükből is. Olvass tovább…

Alakítsuk ki közösségünk tagjaiban a KÖZÖSEN attitűdöt!

A közös tervezéshez a legfontosabb kialakítani csapatunkban azt az attitűdöt, ami ahhoz kell, hogy képesek legyünk elfogadni: a terveink soha nem valósulnak meg majd teljesen, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes tervezni.

Fontos, hogy értsük: a közös tervezés folyamata, a közös beszélgetések ugyanannyira fontosak, mint a kész terv, sőt vannak olyan időszakok amikor maga a folyamat lényegesebbé válik, mint az, hogy legyen egy terv. Vagyis ebben az esetben is érvényes lehet, hogy “az út a cél”. Olvass tovább…

Folyamatosan mélyítsük a személyes kapcsolódást!

Minden életmódváltó tele van ideákkal arról, hogy miként lehet közösséget alkotni; hogy mi lehet az a tuti vállalkozás, amibe közösen érdemes belefogni; hogy hol van az a hely, amelyik tökéletes lehetne a mi közösségünk számára; hogy milyen szabályokat kell betartani a működéshez; hogy kikre van és kikre nincs szüksége a közösségünknek stb. Olvass tovább…

Fektessünk energiát a másik megértésébe!

Az alábbi beszélgetés bármely közösségben megtörténhetett volna a koronavírus-járvány időszakában. Olvass tovább…

A megegyezéseink során vegyük figyelembe a körök rendszerét!

A közösségek egyik leggyakoribb vezetéssel kapcsolatos betegsége a vezetők elmagányosodása. Ez úgy alakul ki, hogy a legnagyobb felelősséget vállaló vezető egyre több feladatot vesz magára, hiszen amit más már nem vállal, vagy nem csinál meg, azt végül ő kénytelen elvégezni – hiszen az ő számára különösen fontos az ügy, a közös célok megvalósítása. Olvass tovább…

A vezetők ne vállalják át a többiek felelősségét!

Egy pici, induló közösségben az okozott problémát, hogy az egyik tag (nevezzük Annának) nem akarta használni a közösségi oldal zárt csoportját és üzenetküldőjét. Ez már nem először került elő, és ez Dóriban (aki a kezdeményezője a közösségnek) újból és újból feszültséget keltett, mert mintha mindenki elvárná, sőt természetesnek tartaná, hogy majd ő mindig közvetít a csoport többi tagja és Anna között. Dóri ezt a gondját már több ízben jelezte Annának, és ahogy fogalmazott: „bár nem sikerült megoldani a problémát, de sokat oldódott bennem a dolog”. Olvass tovább…

Vezess, hogy a közösség tudjon önszerveződni!

Alakuló közösségek tagjaitól gyakran hallani, hogy „nem kell vezetés, nem kell vezető, nálunk mindenki csak tag, mi önszerveződünk”. Ha mégis elfogadják, hogy vezetés nélkül nem megy, akkor pedig „hierarchia- és hatalommentes vezetésről” beszélnek. Olvass tovább…