Szervezzünk tudásmegosztó intézményeket: népfőiskolát, szabadegyetemet, tanfolyamot!

100 Ft Original price was: 100 Ft.99 FtCurrent price is: 99 Ft.

A népfőiskolák alapvető jellemzője a demokratikus működés, az önkormányzatiság, az önálló vélemény kialakításának támogatása, az oktatók és tanulók egyenlőségen alapuló viszonya, a felszabadult légkör, az önkéntességre támaszkodó részvétel. A népfőiskolai oktatás sikerét az intézményes oktatás formális előírásait nélkülöző szabad, kötetlen formájának köszönhette, mert a népfőiskolákban nem volt osztályozás, számonkérés, bukás, az oktatást mindig a hallgatók igényeihez igazodva szervezték. Egyetlen alkalommal is lehetett lényeges ismereteket elsajátítani, a néhány napos bentlakásos tanfolyamok szintúgy népszerűek voltak, ugyanakkor több évet átölelő kurzusokat is gyakran szerveztek. Skandináviában a népfőiskolák a szövetkezetek mellett, azokat kiegészítve működtek. A szövetkezetek és a népfőiskolák közösségisége, demokratikus működése volt az alapja a skandináv államok működésének. Az egymást segítő kisközösségekre támaszkodva jött létre a skandináv modellként ismert szolidáris jóléti állam és az arra jellemző demokratikus kormányzási gyakorlat.

Bár a népfőiskolai mozgalom születését és elveit illetően a fentiek miatt még mi is Dániát tartjuk meghatározónak, Magyarországon Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész már 1780-ban megalapította a “gyakorlati gazdasági intézetet”, melyben a helybéli szegény sorsú gazdálkodók ismerkedhettek meg a kor mezőgazdasági újításaival. A kiegyezést követően a Dél-Alföld mezővárosaiban sorra alakultak a ’48-as, majd ezek mintájára az agrárszocialista olvasókörök, melyek demokratikus működése, oktatási célkitűzései sokban hasonlítottak a dán népfőiskolákéhoz. Az 1930-as években a népi írók mozgalma, a tollukból származó szociográfiai munkák sora világított rá a falusi parasztság nyomorára. A sikeres skandináv mintát követve alakultak népfőiskolák a vidéki Magyarországon. A népi írók harmadikutas politikai elképzeléseinek középpontjában a vidéki szegényparasztság felzárkóztatása állt – rendkívül fontos intézménynek tartották a népfőiskolákat egy demokratikus népi társadalom létrehozása érdekében. A harmincas évek népfőiskolai mozgalmából nőtt ki a Bolyai Kollégium, majd a Györffy Kollégium – ezek a későbbi népi kollégiumok alapító intézményei. Mindkét kollégium fő célkitűzése volt parasztgyerekek és -fiatalok értelmiségi státuszba segítése – mindezt a közösségi és a demokratikus értékek előtérbe helyezésével kívánták elérni. A népi kollégiumok a magyar pedagógiatörténet legsikeresebb kezdeményezésének számítanak, a közösségi tanulás, a demokratikus döntéshozatal és az oktatás példaértékű összekapcsolásával. A nyolcvanas években a népi kollégiumok öröksége a szakkollégiumi mozgalomban, a demokrácia, az autonómia értékeit fontosnak tartó tehetséges vidéki diákok önfejlesztő közösségeiben élt tovább. A rendszerváltás idején a népi írók hagyományát követve az ország számos pontján alakultak népfőiskolai társaságok a korábban politikailag tiltott témák közös megvitatása, az elhallgatott múlt megismerése, valamint a demokrácia gyakorlása céljából.

Napjainkban is számos országban léteznek a népfőiskolai elvek szerint működő kezdeményezések, melyek a tudás közösségi átadására szerveződnek. Számos közösségi tudásmegosztó fórum, szabadegyetem, tanfolyam, workshop tudatosan vagy anélkül alkalmazza napjainkban is a népfőiskolák gyakorlatát. A népfőiskolai modellben kidolgozott oktatási formák kiválóan alkalmasak a közösségi, kötetlen szabad tanulásra. Bár a népfőiskola elnevezés ma már idegenül hangzik, működési formája, alapelvei ma is követendők olyan ismeretek átadására, amelyeket a hivatalos oktatásban nem lehet megszerezni. Ilyen tudás átadására szerveződnek az ökológiai témájú tanfolyamok és szabadegyetemek is.

Kapcsolódó ajánlóink:

• A NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) működése – K. Horváth Zsolt: Hol vannak a népiek?

A kép forrása: permacultureaustralia.org.au