A közösségek születésének szakaszában hogyan tudjuk elősegíteni a nagyobb elfogadást egymás irányába?

100 Ft Original price was: 100 Ft.99 FtCurrent price is: 99 Ft.

Félelmetes? Hát igen, olyan mintha bedobtak volna bennünket Aliz csodaországában a nyúl üregébe.

A rossz hír az, hogy TE is, már MOST is ebben élsz! Ha pedig közösséget szeretnél alkotni, akkor még mélyebbre fogsz kerülni a nyúl üregébe. Hiszen a csoportdinamikai tér, az emberi együttműködés tere ilyen.

Azért van egy jó hír is: a bizonytalanság csak addig félelmetes, amíg nem vagyunk képesek elfogadni. Amint elfogadjuk, onnantól kezdve indulhat a kaland!

A közösségek születésének szakaszában talán a legnehezebb feladat egymás különböző viselkedésének elviselése, hiszen ebben az időszakban még nem ismerjük a többieket, nem bízunk eléggé a másikban. Egy ilyen helyzetben, amikor van tétje annak, hogy kivel milyen viszonyt alakítunk ki, egy introvertált embernek például kész rémálom a többiek kiszámíthatatlan, dinamikus magatartása. De mindenkiben, még a leginkább extrovertált emberben is feszültséget kelt, amikor a másik reakciója számára érthetetlen. A megértés hiánya pedig feltételezéseket és bepörgetéseket eredményez, ami nem egyszer megakadályozza, hogy a közösség megszülessen. A bepörgetés azt jelenti, hogy amikor a másik magatartása érthetetlen és zavaró a számunkra, akkor jellemzően abból indulunk ki, hogy ez a másik belső tulajdonságaiból következik (irigy, lusta stb.). Ez a feltételezés azt eredményezi, hogy amikor újból és újból lefuttatjuk a gondolatainkban ezt a helyzetet, könnyen arra juthatunk, hogy a másik magatartása kifejezetten ellenünk irányul (át akar verni, bántani akar stb.).

Ezért érdemes megismerni, hogy mi is zajlik a csoportdinamikai térben, mert ez a megértés elfogadást eredményezhet.

A csoportdinamikai folyamatoknak három dimenzióját különböztetjük meg: odatartozás, hatalom és intimitás. Az odatartozás dimenziója arra összpontosít, hogy az ember egyfelől együtt akar lenni másokkal, másfelől azonban különbözni is akar tőlük. Ezt nevezhetjük a kint-bent dimenziójának is. A hatalom dimenziója arról az emberi igényről szól, hogy szeretnénk hatással lenni az életünket meghatározó folyamatokra, mint amilyen a közösségben betöltött szerepünk – ugyanakkor ennek során ki vagyunk téve mások hatásainak is. Ez a fent-lent dimenziója. Az intimitás dimenziója pedig a másokhoz történő kapcsolódásunkról szól: egyrészt arról, hogy nem vagyunk képesek mindenkihez egyformán kapcsolódni, másrészt pedig arról is, hogy minden kapcsolatunk épül és bomlik az épp aktuális helyzettől függően. Ez a közelség-távolság dimenziója.

Egy közösség alakulásának szakaszában ez a három csoportdinamikai dimenzió erőteljesen meghatározza a csoport tagjainak viselkedését. Ezért amikor egy új közösségbe kerülünk, jó, ha föl tudjuk rakni ezt a csoportdinamikai szemüveget. Ebben az esetben ugyanis az olyan viselkedések, mint például a megállapodások folyamatos megkérdőjelezése vagy akár kritizálása azonosítható azzal, hogy valaki még a helyét keresi, bizonytalan abban, hogy valóban megtalálta-e a neki való közösséget. Vagy ott van a sokat beszélő és időnként számunkra teljesen érthetetlen csoporttag, aki nagy hevületében időnként teljesen leuralja a beszélgetéseket – lehet, hogy csak szeretne hatással lenni a közösség céljára, szeretné, hogy olyan célja legyen a csoportnak, amit ő is képes a sajátjának érezni. Vagy akár ennek ellentéteként az is lehetséges, hogy akad egy számunkra érthetetlenül csöndes tagja a csoportnak, aki a viselkedésével, odaszúrt mondataival mintha manipulálni akarná a csoportfolyamatokat – elképzelhető, hogy ő is csupán hatni szeretne, csak még nem találta meg ehhez a kommunikációs eszközöket. Lehet olyan tagja is a csapatnak, aki hirtelen számunkra érthetetlen oknál fogva kiönti a szívét, és élete egy olyan nehéz helyzetét osztja meg velünk, hogy kimondottan kényelmetlenül érezzük magunkat. Az ilyen embernél azon túl, hogy sejthetjük, a kontextus-érzékenysége még nem túl fejlett, gondolhatunk arra is, hogy csak szeretne kapcsolódni, közelebb kerülni hozzánk.

Ha tehát van csoportdinamikai szemüvegünk, akkor ezeket a számunkra érthetetlen, feszültséget keltő viselkedéseket is nagyobb eséllyel tudjuk elfogadni. Ez az elfogadás azonban nem jelent beletörődést, nem azt jelenti, hogy nem kell szóvá tenni, nem kell semmit sem kezdeni azzal, ami problémát okoz nekünk. Ez az elfogadás csak azt jelenti, hogy a másik magatartását nem ellenünk irányuló gonosztettnek értelmezzük, hanem képesek vagyunk látni, hogy ez az alapvető emberi szükségletekből következő, törvényszerű magatartás is lehet. Így ez az elfogadás segíthet abban, hogy a minket zavaró viselkedések ellenére is benne tudjunk maradni egy közösség születésének szakaszában.


Kapcsolódó ajánlóink:

• Bevezetés a csoportdinamikába – Oliver König, Karl Schattenhofer: Bevezetés a csoportdinamikába
• Hinduista alapon a konfliktusok megelőzése érdekében – Popper Péter: A belső utak könyve

A kép forrása: vadaszapro.net