Közösségeink

A szerző két évtizednyi terápiás és egy évtizednyi önismereti csoportokkal szerzett tapasztalatai alapján írta meg ezt a könyvét, amely szándéka szerint demokratizálni kívánja a pszichológiát. Ez az erőfeszítése nagyon jól sikerült: még ma is, amikor százszámra jelennek meg a pszichológia témájú könyvek, ez az eredetileg az ezredfordulón megjelent kötet az egyik legjobban használható mű, ha szeretnénk jobban érteni önmagunkat és ezen keresztül mások viselkedését. Ezért lehet alapmű a közösségek tagjai számára is.

A Jövőképző Facilitátor Műhely kézikönyve a legfontosabb facilitátori technikákat és módszereket gyűjti össze a megbeszélés folyamatának megfelelő sorrendben. Egy önmagában is használható indulócsomag, amely egy kisközösség belső facilitátorának is jó alapot biztosít.

Egy közösség jövőképének megfogalmazása, a célok kitűzése során fontos, hogy teret adjunk a negatív forgatókönyvek, a veszélyek, a félelmek kimondásának is, azaz kételkedjünk. Ezt segíti elő a kételkedő műhely, amely egy strukturált, a kételkedést szerepként beépítő beszélgetési forma.

Ez a könyv önismereti alapmű. A Szeretet címet viselő második nagy fejezet pedig kötelező olvasmány mindazoknak, akik ma közösségben szeretnének élni. „A szeretet hajlandóság (akarat) az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében” — írja Peck ebben a fejezetben. Nem kevesebbet üzen ezzel, hogy a szeretet nem csupán egy pozitív érzés, hanem az akaratunkon múló cselekvő emberi magatartás, amivel hozzájárulunk nemcsak saját lelki fejlődésünkhöz, hanem szeretteink lelki fejlődéséhez is.

A neves pszichológus indiai útjai során fölismerte, hogy a hinduizmus olyan élő szellemi áramlat, amit napi szintű mentálhigiénés gyakorlatok formájában át lehet emelni az európai kultúrába. A könyvben található gyakorlatok sokat segíthetnek abban, hogy nehéz élethelyzetekben is képesek legyünk a lelki egyensúlyunkban maradni, ami egy közösségben felettébb hasznos lehet a fölösleges konfliktusok megelőzésében. A könyv azért is különösen ajánlott a közösségek tagjai számára, mert az egyik gyakorlata (Az önkontroll és az emberismeret elmélyítése a figyelem és emlékezés útján c. fejezet) az önismeretet, önmagunk megfigyelését és megértését mint fontos utat mutatja be az emberismeret felé – ez pedig alapvető készség az új típusú, tudatosságalapú közösségek alkotásában.

„A közösségek kialakulásának négy feltétele van: a közös akció, közös hiedelmek, közös konstrukció és a hűség.” A közös hiedelmek (meggyőződések) tehát szükségesek a közösségek kialakulásához, azonban az erős egyéni hiedelmek akadályozhatják is a közösségalkotást. A szerzők szerint a mai kor embere maga szelektálja a hiedelmeit, azaz úgy működik, mint egy egyszemélyes közösség. Ezek a sokszor nagyon különböző erős elképzelések lehetnek a közösségalkotás legnagyobb gátjai.

Gyakori, hogy amikor egy csapatban közösen akarnak döntést hozni, akkor a szavazás merül föl egyedüli lehetőségként. Az már előrelépés, ha szóba jön a konszenzus is mint lehetséges döntéshozatali mód. Ám jó, ha tudjuk, hogy még számos további alternatívája is van a közösségi döntéshozatalnak – ezeket foglalja össze a közösségfejlesztő szerző ebben a tanulmányában.