Milyen folyamat által születhet meg a közös ügyünk?
Original price was: 100 Ft.99 FtCurrent price is: 99 Ft.
Meséljünk személyes történeteket egymásnak!
A közösségek indulásánál van egy izgalmas pont, amit a közösség születése pillanatának is nevezhetünk. Ez az a pont, amikor valaki (nevezzük őt Kittinek) először kimondja: “Mi akár egy közösség is lehetnénk!”, és ennek indoklására elmeséli azt a belső képet, amiből ez a gondolat született. Majd hozzáteszi: “Bennem most az az érzés van, hogy nekünk ez sikerülhet, mert bennem ez a kép úgy él, mintha már meg is valósult volna.”. Aztán hosszan sorolja, hogy miért most és miért veletek. A kép, amit elmesél, megszólítja a többiekben lapuló vágyakat, személyes célokat, élethelyzeteket. Ez nem véletlenül történik, hiszen mire valaki kimondja, hogy “mi akár egy közösség is lehetnénk”, addigra túl vannak sok beszélgetésen, és a kép nemcsak abból lesz, amit ő szeretne, hanem a többiek vágyaiból, álmaiból, tudásából és elég gyakran a közös élethelyzetükből is. Olvass tovább…
Ezek a beszélgetések gyakran arról szólnak, hogy kinek mi a szenvedélye, miben érzi magát igazán otthon. Például Gyula azt mondja: “Én építek egy ekhós szekeret.”. És akkor elmeséli a történetét. Ebből a többiek megtudják, sőt megérzik, hogy a másik mennyire szeret fával dolgozni, sőt még valami történik: maguk is részévé válnak a történetnek, érzelmileg is bevonódnak, és mintha már ők gyalulnák az illatos fenyőfát, sőt átélik azt a hatalmas szabadságot is, amikor Gyula az ekhós szekerével járja a világot. Közben az is kiderül, hogy mivel Gyula szereti a famunkákat, ezért jó is benne, és mivel érzelmileg beszippantotta őket a történet, eközben nyitottabbá válnak a másik értékeire, ez pedig fölértékeli a kapcsolatukat Gyulával, elkezdenek jobban bízni egymásban.
Közben azt is megbeszélik, hogy valójában az ekhós szekér egy mobilház, és hosszan beszélgetnek arról, hogy a mai világban milyen sok ember szeretne mobilházat magának. Ezekben a beszélgetésekben törvényszerű, hogy összekapcsolódnak. Például megbeszélik, hogy Kitti meg üvegfestő, és persze meg is mutatja a legszebb alkotásait, egyik-másik kedvencnek pedig még a történetét is elmeséli. Eközben viccesen fölmerül, hogy ha közösen építenének mobilházakat, akkor azok milyen gyönyörű, színes műalkotások lehetnének, amelyek nemcsak a testnek, hanem a léleknek is az otthonai. Amikor erről beszélgetnek, a többiek elkezdenek kapcsolódni, amennyiben érzelmileg megérinti őket a dolog, és közben az is fölmerül, hogy ez egy megélhetést adó vállalkozás is lehetne. Mivel többüknek most változik az élethelyzete, és az egyik nagy kérdés, hogy miből fogják a megélhetésüket előteremteni, ezért ez tovább erősíti, hogy érdemes volna elindítaniuk egy ilyen közösségi vállalkozást.
Ezek a sztorizós, összekapcsolódós beszélgetések alapvető jelentőségűek egy közösség megszületésében. Ma már tudományos kutatások is bizonyítják, hogy a bizalom kialakulásának az alapja a történetmesélés.
Ezért amikor megszületik a kép a kezdeményező fejében, akkor már ezek a történetmesélések által létrejött, összekapcsolódó elemek is benne vannak. Vagyis látja, ahogy egy mobilházat építenek, aminek famunkáit Gyula készíti, míg a dekorációt ő festi meg. Az a kép tehát, amelyet vetít, már elsőre is közös kép lesz, és tartalmazza azokat az érzelmeket is, amelyek a történetmesélések során keletkeztek bennük. Továbbá megtestesíti, egy képbe sűríti azt a bizalmat, ami a beszélgetések során kialakult. Ezért tudnak a többiek belelkesedni, mert lehet, hogy először történik meg velük, hogy valaki nagyon érzékenyen megértette őket, megfogta a tehetségük lényegét, és egy közös képbe egyesítette a jövőbe és egymásba vetett bizalmukat. Még egy fontos dolog történik ezen a ponton: a közös kép megalkotásával és kimondásával a kezdeményező felelősséget vállal azért, hogy ez a valóságban is megszülessen. Ezzel pedig ő válik a közösség stratégájává.
A képpel Gecse Balázs Gergőre (1986-2018) emlékezünk.
A kép forrása: szmo.hu
Értékelések
Még nincsenek értékelések.