Cselekvési Tipp

Hogyan lesz valóban működőképes közösségünk?

Original price was: 100 Ft.Current price is: 99 Ft.

Becsüljük meg a közösség gyakorlatiasabb tagjait!

Az egyik közösségben egyre több kezdeményezés futott párhuzamosan, így egyre gyakrabban volt szükség személyes megbeszélésekre icipici irodájukban. A közösség operatív vezetője, Édua több ízben jelezte, hogy mindenki figyeljen oda a rendre az irodában, mert így is alig férnek el, ha pedig felfordulás van, akkor biztosan nem tudnak megfelelően együttműködni. Ezzel kapcsolatban Éduának több morcogása is volt a közösség rendetlenebb tagjaival, és egyre inkább rosszul esett neki, hogy mintha csak az ő számára lenne fontos a rend. Holott a legutóbbi megbeszélésen még mindenki támogatta őt, csakhogy a hétköznapokban nem érződött ez.

Éduának főleg a közösség egyik stratégájával, Zolival volt baja, már néhány élesebb szóváltásra is sor került közöttük a rendetlenség miatt. Az egyik megbeszélés elején újra arra érkeztek meg a közösség tagjai, hogy Zoli óriási kuplerájt hagyott a tárgyalóasztalon. Mindenki vidáman csacsogott, Éduán azonban kapásból látszott a feszültség. Először csöndesen kérte Zolit, hogy pakoljon el, de ő a füle botját se mozgatta. Majd amikor elkezdődött a megbeszélés, idegesen és már elég hangosan ezt mondta Zolinak: „Elegem van abból, hogy mindig te utánad kell pakolni az irodában!”. Ekkor egy pillanatra megfagyott a levegő, Zoli sem válaszolt semmit, a közösség tagjai csak ültek némán, és az járt a fejükben, hogy „nagyszerű, már megint jó hangulatban indul a megbeszélés”. Ekkor Édua fölpattant, és közölte, hogy elege van, nem vállalja tovább az operatív vezetést, majd elrohant.

Később kiderült, Éduának leginkább az esett rosszul, hogy a szakmai vezető, Péter soha nem állt mellé, amikor ő rendet próbált tartani: „Te is csak ültél kukán, nem támogattál engem, elegem lett ebből a hálátlan szerepből.”. Ezt követően fél év kellett ahhoz, hogy Édua és Péter tisztázza ezt a történetet egymás között, és újra visszaállhasson a rend – mind az irodában, mind pedig a közösség működésében.

A fenti történet egyik fontos tanulsága, hogy minden közösségnek akadnak gyakorlatiasabb tagjai, akik jellemzően szeretik a rendet, akiknek fontos, hogy milyen keretek, szabályok érvényesek a közösségben, és még ennél is fontosabb, hogy e szabályokat be is tartsák. Természetük szerint nincs túl nagy igényük a változatosság iránt, ezért jellemzően nem ők lesznek változás motorjai, azonban mindent megtesznek azért, hogy működővé fejlesszék a rendszereket. Az ilyen embereket gyakran untatják a megbeszélések, de főleg a stratégiázás, amit jellemzően szócséplésként élnek meg. Őket a cselekvés hozza lázba, nem pedig az ötletelés. Magas struktúraigényük miatt az együttműködésben a rendet, a rendszert igénylik és keresik, és pont ezért precízek, megbízhatóak, lelkiismeretesek. Nem az az elsődleges kérdésük, hogy „mit és miért” teszünk, hanem sokkal inkább a „hogyan”, főként pedig az, hogy van-e eredménye annak, amit teszünk, azaz befejezzük-e. Ezáltal lesznek ezek a rendteremtő és -tartó emberek a közösség működését biztosító „rendszergazdák”, a közösség operatív vezetői, akik nélkül a nagy álmokból, a közösség céljaiból semmi sem tudna megvalósulni.

Ezért becsüljük meg közösségünk operatív, gyakorlatias tagjait! Ha például untatják őket a hosszúra nyúló stratégiai megbeszélések, akkor elegendő lehet számukra egy jó összefoglaló. Sőt, létrehozhatunk külön operatív és stratégiai munkacsoportot, ami lehetővé teszi, hogy a közösség cselekvő, pragmatikus tagjai inkább a hogyanokról, míg a stratégák inkább a miértekről tudjanak beszélgetni. E két irányt pedig olykor közös megbeszéléseken lehet integrálni.

Fontos, hogy figyeljünk a nagyobb struktúraigényű emberek jelzéseire: amikor elvesztik a fonalat, amikor elkezdik rosszul érezni magukat, mert szerintük nincsenek keretek, szabályok, amikhez igazodni tudnának. Különösen vegyük komolyan a rendteremtésre irányuló törekvéseiket. Vegyük észre, hogy ilyenkor el kell kezdeni normákat alkotni, időt kell szánni arra, hogy a működést rendezzük, hogy az együttműködésünknek legyenek keretei, legyenek olyan szabályok, amelyek elősegítik az olajozott működést. Ilyenkor a kezdeményezőknek, a stratégáknak át kell engedniük a vezetést a gyakorlatiasabb embereknek, azaz teret kell adniuk az operatív vezetés kialakulásának. Fontos azonban az is, hogy stratégaként is aktívan vegyünk részt a szabályok, rendszerek kidolgozásában, és ami talán ennél is lényegesebb, hogy ha egyszer elfogadtuk a szabályokat, akkor igyekezzünk is betartani ezeket.

Támogassuk tehát az operatív vezetési tengely tagjait abban, hogy működő keretek, szabályok, rendszerek alakuljanak ki a közösségünkben! Hiszen csak az operatív és a stratégiai tengely megfelelő együttműködésével tudunk hosszú távon is jól működő közösségeket létrehozni.

A kép forrása: 123rf.com

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Hogyan lesz valóban működőképes közösségünk?” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük