Mi az, ami átsegít bennünket a kezdeti nehézségeken?

100 Ft 99 Ft

Ezek a fájdalmak a közösség születése során centrifugális erőként hatnak, vagyis kifelé mozgatják a tagokat a közösségből. Ha voltál már része egy induló csoportnak, jó eséllyel megtapasztaltad azt is, hogy amikor megjelennek az első feszültségek, konfliktusok, akkor az az érzésed támad, hogy nem éri meg ebbe a csoportba járni. Például azért, mert akadnak a csoportban olyanok, akik fennhangon bizonygatják az igazukat, tőled viszont senki sem kérdezte meg, hogy neked mi a véleményed. Vagy azért, mert próbáltad elmondani a véleményed, de volt valaki a csoportban, akinek ez nem tetszett, és ennek hangot is adott.

Ezért van szükség olyan centripetális erőre is minden születő közösségben, ami ellene hat annak, hogy a közösség tagjai az első nehézségeknél lefalcoljanak. Ilyen lehet az, ha részben vagy egészben a megélhetés előteremtésére szövetkezünk. De hasonlóan erős együttműködési kényszer lehet az is, ha a lakhatásban kötjük össze az életünket. Ezen túl ilyen lehet minden olyan dolog, ami valós segítséget jelent a közösség tagjainak életében (például amikor a közösség tagjai kalákában segítik egymást). Végül pedig az is, amikor a közösség tagjait érintő hátrányokban a közösség érdekérvényesítéssel segít, és így kézzelfoghatóan hozzájárul a tagok jóllétéhez (ilyen például egy környezetkárosító helyi beruházás megakadályozása).

Vagyis sokféleképpen lehet növelni az együttműködési kényszert (a Kiutak.hu cselekvési tippjeinek nagy része alkalmas erre). Azonban fontos azt is látni, hogy a “jó egymással beszélgetni” önmagában nem biztos, hogy elegendő centripetális erőt biztosít. Az együttműködési kényszer szinonimája lehet a kölcsönös egymásrautaltság is, azonban a “kényszer” szó jobban kifejezi annak az erőnek a mértékét, ami ahhoz kell, hogy a törvényszerűen bekövetkező csalódások ellenére képesek legyünk benne maradni az együttműködésben, sőt, újból és újból beleállni a konfliktusainkba.

A tudatosság alapú közösségekben az együttműködési kényszer – ahogy az a fenti példákból is kiderült – nem kívülről jön, hanem önmagunkra rakott vállalásainkból. Lényeges azonban, hogy ezek a vállalások, megegyezések egyéni szintű értékekhez és érdekekhez kapcsolódjanak, tehát elég fontosnak kell lenniük az egyén számára ahhoz, hogy megérje bent maradni a közösségben. Ennek érdekében érdemes a közösség stratégiai tervezésekor mindig az egyéni jövőképekből, a személyes célokból kiindulni.

További ajánlónk:

• Rövid tanulmány arról, hogy mik is azok a közösségi vállalkozások – Vágvölgyi Gusztáv: Közösségi vállalkozás meghatározása

A kép forrása: executivesecretary.com