Hozzunk létre ökotudatos co-housingot!

100 Ft 99 Ft

A co-housing mozgalom az 1960-as években Nyugat-Európából, elsősorban Dániából indult. Úttörői az ökológiai fenntarthatóság elveit tükröző életforma mellett a városi élet előnyeit és az egykori falusias élet közösségi kapcsolatait szerették volna ötvözni. A co-housing leginkább Észak- és Nyugat-Európában terjedt el, de Észak-Amerikában és Ausztráliában is van rá példa.

A co-housing olyan lakhatási forma, amelyben a lakók közös célok és érdekek mentén, a közösségi összefogás erejével alakítják ki, illetve fejlesztik lakhatási feltételeiket és lakókörnyezetüket. A lakók önkéntesen és tudatosan vállalják a közösséget egymással, az általuk meghatározott mértékben közös tereket, továbbá feladatokat, tevékenységeket osztanak meg egymás között. Előbbire példa egy közös barkácsszoba, étkező vagy mosókonyha, utóbbira pedig a közös kertészkedés, filmnézés vagy akár egy rendszeres heti vacsora. A co-housingok hat ponttal határozhatók meg: (1) a használók, lakók részt vesznek a tervezési, létrehozási folyamatokban; (2) az épület(ek) és környezetük létrehozása/átalakítása közösségi tervezés eredménye; (3) privát és közösségi létesítmények egyaránt megtalálhatók benne; (4) a lakóközösség maga szervezi a ház belső ügyeit, a lakók közös életét; (5) a döntési struktúra nem hierarchikus rendszerben működik; valamint (6) az egyes háztartások különálló jövedelemmel rendelkeznek.

A co-housing-közösségek tagjainak az átlagnál alacsonyabb ökolábnyoma fakad egyrészt a javak közösségi megosztásából, legyen szó szerszámok, háztartási kisgépek vagy akár autók jól megszervezett közös használatáról. De ugyanígy említhetjük a közösségi bevásárlásokat is, amelyek az autóhasználat csökkenését eredményezik ahhoz képest, mintha minden háztartás egyénileg vásárolna. Másrészt fakad a helyben elérhető kapcsolatok és programok lehetőségéből is, aminek következtében a lakók kevesebbet járnak el a lakóhelyüktől távol elérhető programokra, illetve főként helyben kötnek barátságokat. Harmadrészt co-housingban lakni, a co-housingok hálózatához tartozni egyfajta szellemiséget is jelent, elköteleződést nem csupán a saját lakóközösség iránt, de szolidáris közösségvállalást a tágabb környezet felé is. A közösségek egymástól is vesznek át a környezeti problémákra érzékenyen reagáló jó gyakorlatokat. A környezetbarát technológiák használatának lehetősége is szélesebb körű számukra, mint az önálló háztartások lakóinak.

Kapcsolódó ajánlóink:

• A co-housingokat itthon népszerűsítő kezdeményezés blogja – Közösségben Élni blog
• A közösségi lakhatást a társadalmi integráció szemszögéből bemutató értekezés – Glatz Zsófia: Közösségi lakóhelyek Magyarországon, mint a lakásrendszer társadalmi befogadást támogató új eszközei
• A co-housingok áttekintése konkrét példákkal kiegészítve – Takács-Sánta András és mtsai: Együtt élni, de nem kényszerből – co-housing Magyarországon és Hollandiában In: Építőkockák egy új világhoz – Ökológia, közösség, boldogulás – helyben!, 104-115.oldal
• Bécsi példák a co-housingra itthoni hasznosítási lehetőségekkel – Babos Annamária, Horogh Petra, K. Theisler Katalin: CO-HOUSING – Példák Bécsben és a közösségi együttélés lehetőségei Budapesten, In: A RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET MELLÉKLETE 18, 101 pp. 69-76
• Nyugati példák és hazai lehetőségek a co-housingra – Komlósi Bence, K. Theisler Katalin: Kooperatív lakozás, avagy egy közösségi lakásmodell. In: Építész Műhely Közlöny 232.
• Tanulmány egy kertvárosi mintaprojektről a felméréstől a kiválasztáson át a tervezésig – K. Theisler Katalin, Babos Annamária, Paskuj Benedek, Somogyi Flóra: Közösségi csoportházak a kertvárosban. In Gerőházi É., Hegedűs J., Perényi T., Szemző H. (szerk): Innovatív megoldások a lakásproblémákra

A kép forrása: grist.org