Cselekvési Tipp

Alakítsunk szövetkezetet önkéntes alapon!

100 Ft 99 Ft

Az első alulról szerveződő, valódi szövetkezetet 1844-ben alapította 28 rochdale-i (Észak-Anglia) takács azért, hogy a monopolizált kiskereskedelem silány és drága árui helyett jó minőségű fogyasztási cikkekkel lássák el a szövetkezetbe belépőket. Ennek érdekében a tagok közösen nyitottak boltokat, támogatták az új tagok üzletnyitását, az üzletek hálózatba szerveződését és a minőségi áruk beszerzését. Ettől az időponttól számítják a mai szövetkezeti mozgalom létrejöttét. A rochdale-i takácsok a kor demokratikusan szerveződő iparos- és munkásegyleteinek szolidáris működési mintáit követve alkották meg alapelveiket, átültetve azokat a gazdasági önszerveződés területére. A szövetkezetben minden tagnak az anyagi hozzájárulástól függetlenül azonos beleszólása volt a szervezet döntéseibe. Továbbá korlátozták a tagoknak nyújtott kölcsön kamatát, a haszonból pedig nem a vagyoni hozzájárulás, hanem a szolgáltatás igénybevételének mértéke szerint részesültek a tagok. Segítették egymás és a családtagok oktatását, segélyeket nyújtottak a bajba jutott társaiknak, és csatlakozhatott hozzájuk bárki, aki elfogadta alapelveiket. Olvass tovább…

A XIX. század második felében számos térségben jelentek meg különböző típusú szövetkezetek, melyek valamilyen korábban rosszul vagy egyáltalán nem működő gazdasági funkciót töltöttek be, követve az eredeti, rochdale-i alapelveket. Németországban a korábbi középkori apátsági hitelnyújtás hagyományaira alapozva jelentek meg a hitelszövetkezetek, melyek a közösen vállalt garanciával segítették tagjaik hitelfelvételét, gazdálkodását, oktatását, piacra jutását. A skandináv agrárországok kisbirtokos parasztságának szövetkezetei a közös feldolgozásra és értékesítésre szerveződtek, amit kiegészítették a modern mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos tudás közösségi átadásával, a népfőiskolai oktatás megszervezésével. A XX. század közepén a spanyolországi baszk kisebbség a helyi kaláka („lorra”) hagyományaira támaszkodva, egy keresztényszociális elveket valló katolikus pap kezdeményezésére az egész baszk régiót átfogó szövetkezeti hálózatot épített fel Mondragon néven. Ez a szövetkezet az alsófokú oktatástól a kutatásfejlesztésen, a vállalkozásfejlesztésen át a teljes baszk társadalmat átszövő intézményrendszert épített ki, mely sikerrel vette fel a versenyt a piaci szereplőkkel és az állami intézményekkel. A Mondragon mai napig mintája a világ sok szövetkezetének.

Magyarországon a legismertebb szövetkezeti kezdeményezés a Hangya Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, melyet francia mintát követve a mezőgazdaság modernizálásának céljából alapított gróf Károlyi Sándor a XIX. század végén. A Hangya fogyasztási szövetkezeti hálózata a két világháború között hozzájárult vidéken a helyi élelmiszer-ellátásához és a szegénység mérsékléséhez. Azonban a Hangya soha nem működött a rochdale-i alapelveknek megfelelően: döntései nem voltak demokratikusak, a tagságot mindig politikai elköteleződéshez kötötték, a hasznot pedig nem a közös munkában történő részvétel alapján osztották el. A két világháború között az anyaországtól eltérően Erdély gazdaságában, kultúrájában, oktatásában kiemelkedő szerepre tettek szert a helyi hitel-, értékesítő, fogyasztói és iskolaszövetkezetek – ekkor az erdélyi magyar lakosság fele tagja volt legalább egy szövetkezetnek. A hazai szövetkezeti mozgalom számára a mai napig a legfájóbb seb az államszocialista Magyarország erőszakos kollektivizálási politikája, mely nemcsak sok tízezer vidéki család életét keserítette meg, hanem gyakorlatilag fölszámolta a hagyományos paraszti társadalmat és kultúrát is.

A korábbi rossz emlékeknek, a valódi szövetkezeti mozgalom hiányának, valamint a sokszor az eredeti alapelvekkel ellentétes jogi szabályozásnak köszönhetően a szövetkezeti keretekben zajló gazdálkodás a nemzetközi súlyához képest jóval csekélyebb mértékben van jelen a mai Magyarország gazdaságában. Azonban egy gazdasági társulást nem a jogi formája, hanem alapelvei, működésének módja tesz szövetkezetté. Ilyen módon működik számos, a méltányos kereskedelmet szem előtt tartó, mezőgazdasági kistermelőket összefogó, kézműveseket tömörítő, illetve közösségi lakásokat fenntartó vállalkozás a világban. Az egyéni profitszerzésen túli célokat – mint a szociális biztonság, az oktatási hátrányok mérséklése, a demokratikus döntéshozatal vagy az ökológiai fenntarthatóság – is fontosnak tartó gazdaság megvalósításának egyik, számos esetben bevált mintával rendelkező lehetősége a szövetkezeti elvek szerint működő vállalkozás alapítása, működtetése.

A közös munkára alakult termelési szövetkezetek alapgondolata a közös eszközhasználat, a javak megosztása. A feldolgozó és értékesítő szövetkezetek mintáit követve a kistermelők szövetkezésükkel, a megtermelt élelmiszerek közös feldolgozásával, illetve értékesítésével fölvehetik a versenyt a piac nagy szereplőivel, leküzdve ezzel versenyhátrányaikat. A ma jól ismert közösségi finanszírozás gondolata hitelszövetkezetekben is megjelenhet, ahol a drága banki finanszírozást a közösség, a helyi társadalom szolidaritása helyettesíti.

Mindezeken túl a korábbi szövetkezeti hagyományoknak és alapelveknek megfelelően a különböző típusú szövetkezeteknek érdemes együtt is működniük, például az értékesítő és termelő közösségek lehetnek beszállítói a fogyasztási szövetkezéseknek. A közös eszközök megoszthatók a fogyasztói, termelői és értékesítő szerveződések között, finanszírozhatják közösen egymás beruházásait, elősegítve ezzel egy fenntarthatóbb rendszer kialakulását.

Kapcsolódó ajánlóink:

A kép forrása: forbes.com

Vélemények

Még nincsenek értékelések.

„Alakítsunk szövetkezetet önkéntes alapon!” értékelése elsőként

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük