Cselekvési Tipp

Hogyan előzhetjük meg a közösség döntésképtelenségét?

99 Ft

Döntsünk a döntéshozatal módjáról is!

Egy közösségben gyakran kialakul egy szokásrend arra, hogy miként döntenek: ez leggyakrabban a teljes konszenzus szokott lenni. Ezzel nincs is probléma egészen addig, amíg föl nem bukkan egy olyan kérdés, amely alaposan megosztja a közösség tagjait, és sehogy sem sikerül konszenzusra jutni. Ilyenkor általában az történik, hogy a közösség újra és újra próbálja elérni, hogy közös nevezőre jussanak, majd egy ponton, amikor már látszólag nincs ellenvetés, megpróbálják a döntést konszenzusosként elfogadni. Aztán amikor valaki mégsem a döntésnek megfelelően cselekszik, igyekeznek ezt rajta számonkérni, és ehhez hasonló beszélgetések zajlanak le:

– Én nem döntöttem erről.
– Dehogynem, te is ott voltál, amikor döntöttünk.
– Az lehet, de én már akkor sem értettem ezzel egyet.
– De ezt nem mondtad.
– Mert nem kérdeztétek, csak úgy gondoltátok, hogy a hallgatásom beleegyezés. Én pedig nem akartam vitával húzni az időt, mert már így is iszonyú hosszú volt az a megbeszélés.
– Valóban azt gondoltuk, hogy a hallgatásod beleegyezés, hiszen eddig mindig úgy döntöttünk, hogy addig beszélgettünk, amíg el nem jutottunk oda, hogy már nem merült föl újabb ellenvetés.
– Igen, ez is igaz, de arról soha sem állapodtunk meg, hogy hogyan is döntünk.

Ha egy ilyen vitában nem sikerül megegyezésre jutni, akkor gondolhatjuk azt is, hogy még nem elég erős a közösségi minőség – hiszen nem bíznak eléggé egymásban az emberek ahhoz, hogy a kialakult szokásrendet elfogadják. Azonban az új típusú közösségek egyik sajátossága pont az, hogy a feltétel nélkül elfogadott szabályok nagyon lassan alakulnak ki, mert a tagok jellemzően erős egóval rendelkeznek.

Ám a fenti konfliktus egy olyan csapdát rejt magában, amelyből nehéz kikecmeregni. Hiszen amennyiben nincs pontosan rögzítve, hogy miként dönt a csoport, a kisebbségben maradó fél jellemzően a folyamatot fogja támadni, vagyis azt mondja, hogy valójában nem jól, vagy egyáltalán nem is döntöttünk az adott kérdésben (l. a fenti párbeszédet). Ha pedig ezt követően akarunk döntést hozni arról, hogy hogyan döntsünk, akkor a kisebbségbe került tagok arra fognak törekedni, hogy a számukra is kedvező döntéshozatali mód maradjon: például kitartanak amellett, hogy továbbra is csak teljes konszenzussal lehessen dönteni. Ám ez teljes döntésképtelenséghez vezethet.

Lehet persze erre azt mondani, hogy ha nem tudnak megegyezni, akkor nem is kell, hogy közösség legyen belőlük. Ám ez a megközelítés nagymértékben csökkenti a közösségalkotás esélyét, főleg olyan közösségek esetében, ahol gyorsan kell nehéz döntéseket meghozni – ilyen lehet egy kiköltözői vagy egy összeköltözői közösség, de a közösségi vállalkozások is hamar eljutnak ide.

Ezért érdemes ezeket a csapdákat facilitátori szerződéssel megelőzni: előzetesen megegyezni a döntéshozatal módjáról. Ez legegyszerűbb esetben történhet úgy, hogy a facilitátor egy általa jónak tartott döntéshozatali módszert javasol, és megkérdezi a csoportot, hogy ez megfelel-e mindenkinek. Ha nem, akkor kéri, hogy javasoljanak más lehetőségeket, és akkor azok közül választhatnak. Ám az is megeshet, hogy a közösségnek nincs túl sok tapasztalata a döntéshozatalról. Ilyenkor az a jó megoldás, ha a facilitátor röviden ismerteti, hogy milyen közösségi döntéshozatali módok léteznek, bemutatva előnyeiket és hátrányaikat egyaránt. Majd ezt figyelembe véve kéri a csoportot, hogy
döntsenek arról, miként szeretnének ezentúl dönteni.

A döntéshozatalról szóló döntést minden esetben teljes konszenzussal hozzuk meg! Ennek az a jelentősége, hogy amikor a későbbiekben dönteni fogunk, és valaki ellenérdekeltté válik a döntéssel szemben, akkor ne lehessen az az érve, hogy ő valójában nem is fogadta el a döntéshozatal jelenlegi módját. A döntést követően fontos pontosan rögzíteni írásban, hogy miként, milyen lépésekben zajlik a döntéshozatal, és mikor mondjuk azt, hogy valami el van döntve – így a későbbiekben senki sem hivatkozhat arra, hogy ő másképp emlékszik a döntéshozatal módjára.

Egy induló közösségben dönteni a döntéshozatal módjáról olyan érzést kelthet, mintha már most bizalmatlanok lennénk egymással. Ezért fontos erre időt szánni, beszélgetni, összeegyeztetni az értékeinket – például azt, hogy a megbeszélések, illetve a közösségi döntéshozatal hatékonysága mennyire fontos a csapatnak, vagy inkább az emberi kapcsolatok építésén van a hangsúly, ezért nem annyira számít, hogy egy-egy döntés mennyi időt vesz igénybe. Ha ez utóbbi lesz a csapat számára fontosabb, akkor megfelelő megoldás lehet a teljes konszenzus. Ha azonban a hatékonyság lesz a kiemelt érték, akkor érdemes egy hatékonyabb döntéshozatali mód mellett kikötni. Ezek a beszélgetések fogják megalapozni, hogy jó eséllyel a közösségünkre szabott döntést hozunk majd a döntéshozatal módjáról – méghozzá úgy, hogy ez a döntés ne keltsen bizalmatlanságot.

A kép forrása: behance.net

 

Vélemények

Még nincsenek értékelések.

„Hogyan előzhetjük meg a közösség döntésképtelenségét?” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük