Cselekvési Tipp

Hogyan jöhet létre közösségünkben a nekünk való vezetés?

99 Ft

Hagyd, hogy a csapatod rajtad keresztül kezdeményezzen!

A közösségek gyakran azért nem tudnak elindulni, mert a vezetésnek még az a szintje sem alakul ki bennük, amely a legalapvetőbb működéshez lenne szükséges. Ennek következtében a megbeszélések végtelennek tűnő gittrágássá válnak, és a megbeszélteket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nyögvenyelős, szervezetlen módon sikerül közös cselekvésbe fordítani.

Mit tehetünk akkor, ha közösségi kezdeményezésünkben senki sem akar kezdeményező, szervező, facilitáló, előrelendítő, koordináló, vagyis a vezetés felé mutató szerepeket fölvállalni?

Ahhoz, hogy egy induló közösségben képesek legyünk meghaladni a vezetetlenség problémáját, fontos megértenünk, miként is jön létre a vezetés egy közösségben.

A csoportalakulás szakaszában az ismerkedés, a kapcsolódás, a történetek mesélése szép lassan megszüli a tagok közötti kapcsolati hidakat és ennek hálózatát, a viszonyrendszert. Ennek az időszaknak az eredménye az, hogy a csoporton belül emelkedik a bizalmi szint.

Ezzel együtt az alakulás folyamatában zajlik egy, az avatatlan szem számára láthatatlan csoportdinamikai folyamat is: kezd kialakulni, hogy kik lesznek a csomóponti emberek, azok, akikhez a legtöbben kapcsolódnak, akiket a legszívesebben hallgatnak, akik felé a legtöbbször fejezik ki egyetértésüket a tagok, akiknek egyre nagyobb bizalmat szavaz a csapat. Ezek a csomóponti emberek egy izgalmas csoportdinamikai táncba kezdenek.

Lesz olyan közülük, aki egyre jobban és egyre bátrabban kezdi megfogalmazni a csoport közös célját, őt nevezhetjük az első (kezdeményező) embernek. Ez a csoportdinamikai pozíció azonban eleinte szinte mindig vándorol. Például lesz olyan csomóponti ember, aki egyre erőteljesebben egy másik célt vagy a cél elérésének egy másik útját fogalmazza meg (nevezhetjük őt a kezdeményező ellenpólusának), és eleinte akadhatnak olyanok, akik őt támogatják, és így ő kerül első pozícióba. Lehet olyan tagja is a csoportnak, aki az első ember által fölrajzolt célt képes másképp, például gyakorlatiasabban megfogalmazni, és ezzel eleinte a kezdeményező erős támogatójaként jelentkezik (nevezhetjük a második embernek). Azonban ha a csoportot inkább gyakorlatiasabb tagok alkotják, akkor az ő támogatásuk, egyetértésük által ez az ember a kezdeményező, tehát első pozícióba is kerülhet. Így a csoport támogatása és a pozíciók egyaránt vándorolnak a csomóponti helyzetbe került emberek között. (Ezt írta le Raoul Schindler pszichiáter pozíciódinamikai modelljében).

Ám lesz egy pontja (időszaka) ennek a csoportdinamikai táncnak, amikor például egy komolyabb vita hatására az a szereplő, aki leginkább érzi, illetve élvezi a csoport többségének támogatását, és akit a leginkább jellemez a stratégiai szemlélet, erőteljesen, érzelmileg is elköteleződve kimondja végre a konkrét közös cél(oka)t, ami(ke)t már egy ideje fogalmaznak. Ezen a ponton a második ember még erőteljesebben beleáll abba, hogy igen, ez az, amit szerinte is meg lehet valósítani, amibe ő is képes beletenni magát, és ennek hatására a követő szerepben lévő tagok is elköteleződnek, kifejezik egyetértésüket, támogatásukat. Ebben a helyzetben gyakran még az ellenpólus is beáll a követők sorába, csak legfeljebb elmondja eközben a kételyeit is. Ezen a ponton születik meg igazán a konkrét közös céllal rendelkező közösség és annak vezetése.

Ilyenkor még nehéz megjósolni azt, hogy a csomóponti tagok közül kik lesznek majd a közösség stratégiai, illetve operatív vezetői, és itt még az sem látszik, hogy ki az, aki leginkább betölti majd az integráló vezető szerepét. A lényeg, hogy itt megszületik a közösség vezetési rendszerének a csírája. Amikor a közös cél érdekében elkezdenek együtt dolgozni, akkor a csomóponti emberek még sok körben lejátsszák a fenti csoportdinamikai táncot, sőt még a személyek is változhatnak.

Milyen fontos tanulságokkal járul hozzá ez a folyamat ahhoz, hogy mi is képesek legyünk a vezetetlenség problémáját meghaladni?
• Akár első, akár második, akár ellenpólus pozícióban vagyunk, látnunk kell, hogy mindegyik pozíció ugyanolyan mértékben fontos a közösség és benne a vezetés megszületéséhez.
• A kezdeményező szerep nem egy egyéni mutatvány, hanem a csoport által kitermelt fontos, a vezetés felé mutató szerep. Ezért ha azt érzed, hogy képes vagy megfogalmazni a csapatod célját, és van támogatottságod is ehhez, akkor hagyd, hogy a csapatod rajtad keresztül kezdeményezzen.
• Ez azt is jelenti, hogy első embernek lenni nem kiváltság, hanem szolgálat annak érdekében, hogy
meg tudjon születni a közösségünk.
• Ezzel együtt becsüld meg az ellenpólusodat (a kritikusodat), mert az ő szempontjaira nagy szükséged lesz a terveitek megvalósítása során. Sokat fog segíteni abban, hogy életszerű tervek szülessenek.
• Ha a gyakorlatias második ember szerepében vagy, akkor erősítsd az első embert azzal, hogy újból és újból lehozod az ötleteit a földre, lefordítod a nagyívű álmokat a gyakorlatiasabb elmék számára. Eközben pedig lelkesedéseddel, felelősségvállalásoddal erősítsd meg a kezdeményezését.
• Ha pedig te vagy a csapatod ellenpólusa, akkor légy építő a vitákban. Tudd látni a csoport első emberét szövetségesedként, de ezzel együtt ne add föl kritikus szemléletedet, ami fontos erőforrás a közösség megszületésében és működésében.
• Ha pedig azt érzed, hogy az emberi kapcsolatok jobbítása az, ami neked igazán megy, akkor bátran vállald föl ezt a közösségedben, mert enélkül az integráló, összeszerető vezetői szerep nélkül egyetlen valódi közösség sem képes jól működni.

Kapcsolódó ajánlóink:

A kép forrása: indiaart.com

Vélemények

Még nincsenek értékelések.

„Hogyan jöhet létre közösségünkben a nekünk való vezetés?” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük