Mit tehetünk akkor, amikor nem sikerül megfelelően megbeszélnünk valamit?

100 Ft 99 Ft

Van az ilyen helyzeteknek egy gyakran előforduló és nehezen felismerhető változata: amikor egy látszólag észszerű keretek között zajló megbeszélés nem halad, előáll valamiféle nyögvenyelős érzés. A legfontosabb tünete ennek az, hogy a facilitátor egyre kevésbé tudja összefoglalni, ki mit mondott, miben sikerült megegyezni, és miben nem. A felszínen egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi is zajlik valójában.

Ez történhet azért, mert a résztvevők felszínesen próbálnak hozzáállni egy összetett problémához. Vagy azért mert konfliktust sejtenek benne, és próbálják azt kerülni; vagy pedig azért, mert nincs kedvük, lelki energiájuk, túlzottan leterheltek más ügyekkel ahhoz, hogy mélyebben belemenjenek egy gubancos problémába. Ilyenkor szoktak egyre általánosabb megfogalmazások előkerülni, így magát a problémát is egyre kevésbé fogják érteni. Ezt hívják a facilitátorok „lyukra futásnak”, amikor csak beszélünk, de egyre kevésbé van ennek értelme, és egyre kisebb az esélye annak, hogy lesz bármi eredménye a megbeszélésünknek.

Gyakori jelenség az is, hogy egyes tagok viselkedése lesz egyre érthetetlenebb. Ilyenkor gyanakodhatunk, hogy megjelentek az „idők szellemei”, azaz valakiben a helyzet maga, a másik által mondottak, a másik hangsúlya, a rá irányuló figyelem fölidézi életének korábbi tapasztalatait, traumáit. Emiatt pedig különféle tulajdonságokat, szándékokat, érzéseket vetít rá a másikra.

Az ilyen elakadások kezelésének jó megoldása lehet a metabeszélgetés, ami valójában egy csoportos önreflexió arra, hogy mi is történt a beszélgetésünkben. Ilyenkor megszakítjuk a megbeszélés eredeti fonalát, és fölülről nézünk rá arra, hogy ki mit érzékelt, kiben mi zajlott, miközben beszélgettünk; kinek milyen feltételezései vannak arról, hogy mi történt. Itt tehát nem az a cél, hogy megvitassuk azt, amiről eddig beszélgettünk. Ehelyett sokkal inkább az, hogy megértsük a valóságunkat, és lehetőleg mindenki kimondja, hogy szerinte mi is zajlott itt valójában.

Egy metabeszélgetés csak akkor fog létrejönni, ha azt valaki kezdeményezi, illetve ha a közösség egyik facilitátora le is vezeti. A metabeszélgetés hívó kérdése: „Mi történt itt?” Segítő kérdések lehetnek: „Mi húzódik amögött, ami a felszínen érzékelhető volt?”, illetve „Mi történt valójában ebben a beszélgetésünkben?”.

A kérdés megfogalmazása után az a jó, ha a facilitátor őszintén elmondja, hogy ő mit tapasztalt, mi az, ami szerinte akadályozza a megbeszélést. Ezt követően kinyitja a beszélgetést, hogy ezen az új szinten reagáljanak a közösség tagjai. Fontos, hogy első körben arra kérjük a résztvevőket: hozzánk hasonlóan mindenki egyes szám első személyben reagáljon, tehát mondja el, hogy szerinte mi történt (tények), mi miért történt (feltételezés), és ez rá hogyan hatott (érzések). Majd ezt követően lehet kinyitni a beszélgetést arra, hogy egymásra is reagáljunk, és közösen kezdjük el keresni az okokat, majd pedig mindazt, amiben egyet tudunk érteni.

Egy jól sikerült metabeszélgetés végén mindannyian jobban fogjuk érteni, hogy mi is történt valójában. Arra nem vehetünk mérget, hogy ezáltal kapásból meg is fogjuk tudni oldani a felszínre került problémákat. Ugyanakkor az szinte biztos, hogy a megértésen keresztül nőni fog az elfogadás bennünk, például egy megoldatlan konfliktussal is tovább tudunk lépni. A metabeszélgetések legfontosabb eredménye az, hogy amit megértettünk, azzal el tudunk kezdeni dolgozni, akár egyénileg, akár csoportosan. Ám a leggyakoribb eset mégiscsak az, amikor a mélyebb megértés rögtön valódi megoldásokat is hoz számunkra. Emiatt a metabeszélgetés az egyik legfontosabb módszere lehet egy valódi közösségi minőségre törekvő csapatnak.

A kép forrása: reddit.com