Cselekvési Tipp

Mit tehetünk azért, hogy a legnagyobb felelősséget vállaló vezető ne magányosodjon el?

Original price was: 100 Ft.Current price is: 99 Ft.

A megegyezéseink során vegyük figyelembe a körök rendszerét!

A közösségek egyik leggyakoribb vezetéssel kapcsolatos betegsége a vezetők elmagányosodása. Ez úgy alakul ki, hogy a legnagyobb felelősséget vállaló vezető egyre több feladatot vesz magára, hiszen amit más már nem vállal, vagy nem csinál meg, azt végül ő kénytelen elvégezni – hiszen az ő számára különösen fontos az ügy, a közös célok megvalósítása. Olvass tovább…

Továbbá a legnagyobb felelősséget vállaló, leginkább elkötelezett vezető eleinte gyakran saját gyermekének is tekinti a közösséget, így hajlamos túlvállalni magát, mert “úgyis csak én tudom rendesen megoldani”, meg “mire elmondanám, már meg is csinálom”. Összességében az elmagányosodás többféle okra vezethető vissza, de a folyamat lényege, hogy egy vezető egyre nagyobb felelősséget, egyre több feladatot vállal, miközben a közösség többi tagja egyre kevesebbet.

A vezető ebből a csapdából csak tudatos, a vezetői magot építő munkával tud kitörni. Tehát nem elég megrajzolni a körök rendszerét, ezt folyamatosan figyelembe is kell venni a döntések során.

Amikor a közösség nem használja a körök rendszerét, az egyik fölmerülő probléma az szokott lenni, hogy a tagok motivációjukat vesztik, és eltávolodnak a közösségtől. Ennek oka, hogy a magára maradt vezető gyakran önkéntelenül is eltávolító kommunikációt folytat. Hiszen amikor a legnagyobb felelősséget vállaló vezető túlterhelődik, jogosan mondja azt, hogy: “Ti miért nem vállaltok többet? Én is csak ugyanolyan önkéntes vagyok, mint ti, nekem is ugyanúgy van magánéletem, és ti is ugyanúgy elköteleződtetek az ügyünk mellett!”. Ilyenkor ez a vezető egyre jobban beszűkül, csak a feladataira fókuszál, próbál megfelelni a vállalásainak, egyre frusztráltabb amiatt, hogy sosem éri utol magát, és ennek következtében nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy szeretné. Ennek az lesz a következménye, hogy a visszajelzéseiben mindig ott lesz a “de”, például: “tök jó, hogy ezt megcsináltad, de megint késtél és így nekem kellett…”, vagy “nagy segítség, hogy gyakran itt vagytok a megbeszélésen, de csak én foglalkozok azzal, hogy milyen napirendi pontokat kell megbeszélnünk, és ezt nem bírom”. Ez a kommunikáció még szelíd megfogalmazás mellett is azt fogja üzenni a közösség többi tagjának, hogy amit beleraknak, az nem elég. Már ez is elegendő lehet ahhoz, hogy elkedvtelenítse az embereket, azonban ha ez nincs tudatosan kezelve, akkor tudat alatt úgy is lecsapódhat, hogy “nem vagyok elég jó neki”. Ezeknek a szülői játszmáknak a felidézése könnyen benyomja a gombjainkat, és így még inkább rossz érzéssel, ellenkezéssel, motivációvesztéssel reagálunk. Ez az eltávolító kommunikáció pedig azt eredményezi, hogy a tagok kifelé fognak haladni a körök rendszerében, egyre kevesebb felelősséget vállalnak, így a vezető egyre magányosabb és egyre túlterheltebb lesz, míg egyszer csak a kiégés határán ő is feladja, és ezzel szétesik a közösség.Hogyan segíthet ennek megelőzésében a körök rendszerének tudatosítása?Ha tudatosítjuk, hogy a legbelső körben csupán egy ember van, akkor ezzel már lehet kezdeni valamit. Ilyenkor már pusztán az is gyógyító hatással járhat, ha megrajzoljuk a körök rendszerét. Hiszen jellemzően a vezető ilyenkor nem látja reálisan, hogy ő vállalja a közösségben a legnagyobb felelősséget. Ilyenkor az a jó, ha hagyjuk, hogy a legbelső körbe mindenkit beírjanak, akit nagy felelősségvállalás jellemez. Majd pedig megkérdezünk valakit, aki bekerült a körbe, hogy ő is ugyanakkora felelősséget vállal-e, mint a legnagyobb felelősséget vállaló vezető? Ilyenkor gyorsan kiderül, hogy ez nem így van, hiszen konkrét helyzetek fölidézése egyértelműen meg fogja ezt mutatni. Ezekben a beszélgetésekben a közösség tagjai általában elismerik egymás munkáját, felelősségvállalását, így már ilyenkor képesek oldódni a rossz érzések. Így lesz ez a beszélgetés gyógyító.Azonban ennél is fontosabb, hogy mindenki számára tudatosul: egy emberileg fenntarthatatlan felelősségvállalási struktúrában működnek. Ilyenkor meg tudnak születni azok a megegyezések, amelyek segítenek megszüntetni a vezető elmagányosodását. Például belátják, hogy a közösség túl sokat vállalt, és a jelenlegi kapacitással ez tarthatatlan, ezért elkezdik átértékelni a céljaikat, és képessé válnak arra, hogy kevesebbet vállaljanak. Ilyenkor születnek meg például azok a megegyezések, hogy minden új ötlettel csak akkor foglalkoznak, ha annak megvalósítására van kapacitás, van felelős. Vagy együtt el tudnak kezdeni azon dolgozni, hogy megérkezzen a vezetői magba legalább egy második, ugyanakkora felelősségvállalással rendelkező tag. Ilyenkor képesek elengedni határidőket, célokat annak érdekében, hogy ne égjen ki senki a közösségben a túlvállalásai miatt.Ezt a folyamatot a körök rendszerében belülről kifelé történő építkezésnek hívjuk. Ha a közösség tagjai megértik a körök rendszerét, akkor képessé válnak mindig újrakalibrálni a tevékenységüket a teherbíró képességük függvényében. És ami ennél is fontosabb: elkezdik a tudatos építkezést belülről kifelé haladva a felelősségvállalás köreiben azért, hogy elegendő kapacitásuk legyen céljaik eléréséhez.

Kép forrása: Kép: Pixabay

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Mit tehetünk azért, hogy a legnagyobb felelősséget vállaló vezető ne magányosodjon el?” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük