Mit tehetünk azért, hogy a vezetés ne gyerekesítse a közösség tagjait?

100 Ft 99 Ft

Aztán amikor egy megbeszélésen újból fölmerült a kérdés, és Dóri próbálta elmagyarázni, hogy szerinte ez miért probléma, Anna a szavába vágva egyből vicceskedni kezdett. (Ennek a rejtett üzenete: nem olyan nagy gond ez, ne csináljunk a bolhából elefántot.) Miközben a vicceskedésből az is kiderült, hogy ez neki valóban probléma, mert nagyon nem szeretne föliratkozni a közösségi oldalra. Majd rögtön ezt követően a másik két, kevésbé érintett férfi tagja a közösségnek anélkül, hogy hagyták volna elmondani, miért is probléma ez Dórinak, egyből elkezdték megoldani: „hiszen csupán két kattintás az üzenetek átmásolása, és ha neked nem megy, majd én megcsinálom”.

Sok tanulsága lehet ennek az amúgy jelentéktelennek látszó, és a legtöbb esetben könnyen megoldható konfliktusnak. Azonban most figyeljünk csak arra, hogy a kezdeményező és ezáltal csomóponti – tehát kimondatlanul is vezetői szerepbe kerülő – ember felé sokszor olyan rejtett elvárások áramlanak a többiek felől, ami arra ösztönözheti őt, ha nem elég tudatos, hogy egyre inkább átvegye a közösség tagjainak a felelősségét. Emiatt egyre inkább megszokja, hogy megoldja a közösség tagjainak a problémáját, és a végén már semmi sem történhet nélküle. Aminek pedig egyenes következménye a vezető túlterhelődése. Ezzel együtt a közösség tagjai pedig azt szokják meg, hogy nekik nem kell felelősséget vállalni, aminek két következménye lehet. Egyrészt nem képesek alkotó, proaktív tagjává válni a csapatnak, és így csökkent motivációval vesznek részt a közösség életében. Ami aztán azt eredményezheti, hogy a vezető magára marad. Másrészt egyre többször fogják úgy érezni, hogy gyerekesítve vannak, azaz a vezető olyan dolgokat is eldönt nélkülük, amiket szerintük közösen kellene. Ilyenkor persze nem feltétlenül gondolnak arra, hogy ennek az egyik oka az ő felelősséghárító magatartásuk volt.

Ezért fontos már az elején folyamatosan tudatosítani, hogy mi az, ami valóban a vezetők felelőssége. Ehhez fontos értelmezni, hogy egy közösségvezetőnek milyen vezetési funkciókat kell ellátni. Azonban legalább ugyanannyira fontos folyamatosan tudatosítani, hogy mi az, ami nem az ő felelőssége, neki pedig figyelnie kell arra, hogy a többiek felelősséghárításakor hogyan reagáljon.

Ebben az esetben az volt a szerencse, hogy Dóri érett személyiség volt, aki az ilyen apró felelősségáthárítást is tudatosította, és következetesen jelezte, hogy mi az, amit nem tart a saját felelősségének. A legtöbb közösségben ilyenkor a vezető a konfliktus felvállalása helyett egy egyszerű strukturális megoldást alkalmaz: például azt mondja, hogy ezentúl a közösségi oldal használata helyett levelezni fogunk. Ebben az esetben is megoldotta a közösség tagjai helyett a problémát. Ezért volt nagyon jó, hogy Dóri jelezte a baját, visszaadta a felelősséget Annának és a teljes közösségnek is. Bízott a kollektív bölcsességben: abban, hogy közösen sokkal jobb megoldást találnak, mintha ő egyedül próbálkozna.

Kapcsolódó ajánlónk:

• Egy önismereti alapmű – M. Scott Peck: A járatlan út

A kép forrása: oregon.gov