Cselekvési Tipp

Tartsuk meg a vizet a tájban természetközeli megoldásokkal, helyes gazdálkodással!

99 Ft

Magyarországon is egyre gyakoribb és súlyosabb szélsőséges időjárási események hívják föl a figyelmet az éghajlatváltozás hatásaira. Hazánk szárazodik: a talajvízszint az ország nagyobb részén süllyed, a folyóink által szállított vízmennyiség nemegyszer drámai mértékben csökkent.

Ezzel együtt az emberek és más élőlények számára elérhető vízkészletek fogyatkozásáért nem kizárólag az éghajlatváltozás okolható. A XIX. században megkezdett folyószabályozások töltések közé szorították vizeinket. Az ország
túlnyomó része csapadékhiányos (azaz több víz párolog/na/, mint amennyi érkezik), ezért szükség lenne az árvizek és belvizek víztöbbletére. Ezt azonban manapság jellemzően igyekeznek minél hamarabb elvezetni. Nincs helye a víznek a tájban, mert jó részét belterjes szántók, városias övezetek, utak és más ember uralta területek foglalják el.

Az éghajlatváltozás előrehaladtával még takarékosabban kellene bánnunk a vízzel, illetve akkor kellene betáraznunk a nedvességből, amikor éppen rendelkezésre áll. Ehhez pedig a tájhoz illeszkedő gazdálkodással, természetközeli vízmegtartó megoldásokkal tudunk elegendő helyet teremteni.

A középkorban és a kora újkorban a nagy folyóink mentén alkalmazott ártéri gazdálkodással számos közösség alapozta megélhetését az árvízi elöntések vizének tudatos kormányzására és hasznosítására. Az árvízjárta területeken a kiterjedt szántók helyett a vizes élőhelyek számtalan haszonvétele (halászat, pákászat, nádaratás stb.) mellett állattartás, gyümölcsészet és erdőgazdálkodás adta a fő megélhetési forrást. Mindez a hajdani formában nem állítható helyre, de a mainál változatosabb, mozaikosabb, a legalább időszakos elöntést tűrő vagy éppen igénylő gazdálkodási formákra nagyon is szükség lenne kiürülő talajvízkészleteink feltöltése, tájaink szárazodásának megállítása érdekében.

Folyóink – különösen a Tisza – mentén sok olyan mélyártér található, melyek a folyóval újra összekapcsolva szabályozott módon elönthetők lennének. Ezzel az árhullámokból vizet tudnánk visszatartani a tájban, felkészülhetnénk az aszályra, valamint pótolhatnánk a fogyatkozó talajvízkészleteket. Ma a felszíni vízhiányt sok helyen egyre mélyebbre fúrt,
olykor engedélyezett, olykor jogosulatlanul létesített kutakkal próbálják ellensúlyozni. A felszíni vizek megtartása, beszivárogtatása a felszín alatti vizekkel folytatott rablógazdálkodás visszaszorításának eszköze is lehet. A csapadékvizek, illetve a szürkevizek helyben tartása ugyancsak szerepet játszhat tájaink szárazodásának enyhítésében.

A vízmegtartó gazdálkodásban lényeges az is, hogy a földeken kialakuló belvizet ne ellenségnek tekintse a gazda, hanem olyan erőforrásnak, amelynek segítségével fölkészülhet az aszályra. Emellett talajregeneráló, folyamatos borítást biztosító gazdálkodással jelentősen növelhető a talaj humusztartalma, miáltal vízmegtartó képessége is javul. Fontos továbbá, hogy a termesztett növények megfelelő megválasztásával csökkenthető a gazdálkodás vízigénye, kiszolgáltatottsága a csapadékeloszlásnak – például aszályveszélyes területeken kerülni kellene a vízigényes növények termesztését.

A víz azonban nem ismer parcellahatárokat, ezért megtartásához a gazdálkodók együttműködésére is szükség van. A víz jelenléte bizonyos gyengébb adottságú területeken szükségessé teheti a művelési ág megváltoztatását is – itt a haladó szemléletű gazdák akár a helyi közösségek bevonásával is gondolkodhatnak új hasznosítási lehetőségekben. A belterjes szántóművelés helyett legeltetés, kaszálás, vizes élőhelyek komplex hasznosítása, gyümölcsészet jöhet szóba, ami a szelíd turizmusfejlesztés alapja is lehet. Az agrártámogatás rendszere ma már több lehetőséget is ad az új típusú
gazdálkodáshoz. A tájhasználat gazdaságossá tételéhez az együttműködő gazdálkodók szakértők tanácsát kérhetik, de fontos, hogy tapasztalataikat egymással is megosszák.

Az önkormányzatok a helyi gazdaság fejlesztésével segíthetik a tájgazdálkodás kiépítését: például kis feldolgozóüzemek, hűtőházak létesítését mozdíthatják elő; termelői piacot indíthatnak; segíthetik a gazdálkodók együttműködését, értékesítését; továbbá lobbizhatnak a vízmegtartást segítő vízgazdálkodási projektekért, mezőgazdasági támogatásokért is. Saját kezelésű területeiken pedig tájgazdálkodási mintaprojektet indíthatnak az önkormányzatok.

Lobbizhatunk az önkormányzatnál vagy állami szerveknél a vízvisszatartásra alapozott tájgazdálkodás feltételeinek javításáért vagy ilyen projektek elindításáért. Gazdálkodókkal összefogva mintaprojekteket is kezdeményezhetünk. Szerepünk lehet továbbá a gazdálkodók, érintettek meggyőzésében, szemléletük formálásában, a helyi együttműködés megszervezésében. Nem utolsósorban pedig a tájgazdálkodás termékeit értékesítő bevásárlóközösségek működtetésével is segíthetjük a gazdálkodókat abban, hogy a fenntartható tájhasználat vonzó lehetőség legyen számukra.

Kapcsolódó ajánlóink:

A kép forrása: knp.hu

Kategóriák: , , ,

Vélemények

Még nincsenek értékelések.

„Tartsuk meg a vizet a tájban természetközeli megoldásokkal, helyes gazdálkodással!” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük