Cselekvési Tipp

Tartsuk meg a vizet a tájban természetközeli megoldásokkal, helyes gazdálkodással!

99 Ft

Magyarországon is egyre gyakoribb és súlyosabb szélsőséges időjárási események hívják föl a figyelmet az éghajlatváltozás hatásaira. Hazánk szárazodik: a talajvízszint az ország nagyobb részén süllyed, a folyóink által szállított vízmennyiség nemegyszer drámai mértékben csökkent.

Ezzel együtt az emberek és más élőlények számára elérhető vízkészletek fogyatkozásáért nem kizárólag az éghajlatváltozás okolható. A XIX. században megkezdett folyószabályozások töltések közé szorították vizeinket. Az ország
túlnyomó része csapadékhiányos (azaz több víz párolog/na/, mint amennyi érkezik), ezért szükség lenne az árvizek és belvizek víztöbbletére. Ezt azonban manapság jellemzően igyekeznek minél hamarabb elvezetni. Nincs helye a víznek a tájban, mert jó részét belterjes szántók, városias övezetek, utak és más ember uralta területek foglalják el.

Az éghajlatváltozás előrehaladtával még takarékosabban kellene bánnunk a vízzel, illetve akkor kellene betáraznunk a nedvességből, amikor éppen rendelkezésre áll. Ehhez pedig a tájhoz illeszkedő gazdálkodással, természetközeli vízmegtartó megoldásokkal tudunk elegendő helyet teremteni.

A középkorban és a kora újkorban a nagy folyóink mentén alkalmazott ártéri gazdálkodással számos közösség alapozta megélhetését az árvízi elöntések vizének tudatos kormányzására és hasznosítására. Az árvízjárta területeken a kiterjedt szántók helyett a vizes élőhelyek számtalan haszonvétele (halászat, pákászat, nádaratás stb.) mellett állattartás, gyümölcsészet és erdőgazdálkodás adta a fő megélhetési forrást. Mindez a hajdani formában nem állítható helyre, de a mainál változatosabb, mozaikosabb, a legalább időszakos elöntést tűrő vagy éppen igénylő gazdálkodási formákra nagyon is szükség lenne kiürülő talajvízkészleteink feltöltése, tájaink szárazodásának megállítása érdekében.

Folyóink – különösen a Tisza – mentén sok olyan mélyártér található, melyek a folyóval újra összekapcsolva szabályozott módon elönthetők lennének. Ezzel az árhullámokból vizet tudnánk visszatartani a tájban, felkészülhetnénk az aszályra, valamint pótolhatnánk a fogyatkozó talajvízkészleteket. Ma a felszíni vízhiányt sok helyen egyre mélyebbre fúrt,
olykor engedélyezett, olykor jogosulatlanul létesített kutakkal próbálják ellensúlyozni. A felszíni vizek megtartása, beszivárogtatása a felszín alatti vizekkel folytatott rablógazdálkodás visszaszorításának eszköze is lehet. A csapadékvizek, illetve a szürkevizek helyben tartása ugyancsak szerepet játszhat tájaink szárazodásának enyhítésében.

A vízmegtartó gazdálkodásban lényeges az is, hogy a földeken kialakuló belvizet ne ellenségnek tekintse a gazda, hanem olyan erőforrásnak, amelynek segítségével fölkészülhet az aszályra. Emellett talajregeneráló, folyamatos borítást biztosító gazdálkodással jelentősen növelhető a talaj humusztartalma, miáltal vízmegtartó képessége is javul. Fontos továbbá, hogy a termesztett növények megfelelő megválasztásával csökkenthető a gazdálkodás vízigénye, kiszolgáltatottsága a csapadékeloszlásnak – például aszályveszélyes területeken kerülni kellene a vízigényes növények termesztését.

A víz azonban nem ismer parcellahatárokat, ezért megtartásához a gazdálkodók együttműködésére is szükség van. A víz jelenléte bizonyos gyengébb adottságú területeken szükségessé teheti a művelési ág megváltoztatását is – itt a haladó szemléletű gazdák akár a helyi közösségek bevonásával is gondolkodhatnak új hasznosítási lehetőségekben. A belterjes szántóművelés helyett legeltetés, kaszálás, vizes élőhelyek komplex hasznosítása, gyümölcsészet jöhet szóba, ami a szelíd turizmusfejlesztés alapja is lehet. Az agrártámogatás rendszere ma már több lehetőséget is ad az új típusú
gazdálkodáshoz. A tájhasználat gazdaságossá tételéhez az együttműködő gazdálkodók szakértők tanácsát kérhetik, de fontos, hogy tapasztalataikat egymással is megosszák.

Az önkormányzatok a helyi gazdaság fejlesztésével segíthetik a tájgazdálkodás kiépítését: például kis feldolgozóüzemek, hűtőházak létesítését mozdíthatják elő; termelői piacot indíthatnak; segíthetik a gazdálkodók együttműködését, értékesítését; továbbá lobbizhatnak a vízmegtartást segítő vízgazdálkodási projektekért, mezőgazdasági támogatásokért is. Saját kezelésű területeiken pedig tájgazdálkodási mintaprojektet indíthatnak az önkormányzatok.

Lobbizhatunk az önkormányzatnál vagy állami szerveknél a vízvisszatartásra alapozott tájgazdálkodás feltételeinek javításáért vagy ilyen projektek elindításáért. Gazdálkodókkal összefogva mintaprojekteket is kezdeményezhetünk. Szerepünk lehet továbbá a gazdálkodók, érintettek meggyőzésében, szemléletük formálásában, a helyi együttműködés megszervezésében. Nem utolsósorban pedig a tájgazdálkodás termékeit értékesítő bevásárlóközösségek működtetésével is segíthetjük a gazdálkodókat abban, hogy a fenntartható tájhasználat vonzó lehetőség legyen számukra.

Kapcsolódó ajánlóink:

A kép forrása: knp.hu

Kategóriák: , , ,

Vélemények

  1. Madarász Anna

    Nagyon hasznos sürgetés. Mert bizony bajban van a víz, no meg mi, pedig a lét a tét. Sajnos kevesekhez jut el a sürgetés. Az egyetemek illetékes karainak hallgatói megtehetnék, hogy szorgalmasan osztogatják a kiutak.hu anyagait. Nyáron össze lehetne hívni egy banzájt a vízmegtartás, vízgazdálkodás témájában. Valamelyik szabad területen, mezőn például. Ülni a füvön is lehet. Hangosítás kell és néhány büfékocsi és ivóvíz, meg kukák.. Meg mobil WC. Bizonyára volna olyan zenekar, amely jótékonyságból zenélne az előadás végén. Ez akár vándortábor is lehetne. Az elsőt akár Budapesten is megtarthatnánk. Esőnapot ki kell tűzni. A hangosításban segíthetne a honvédség, például.

Mondd el a véleményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük