Vezessek, vagy hagyjam az önszerveződésre?

100 Ft 99 Ft

A legnagyobb baj az, hogy ezek nem csupán fogalmi problémák, hanem egyúttal a közösségek jövőjét döntően befolyásoló téves elképzelések is. Valójában a közösséggé válás alapvető és természetes része mind az önszerveződés, mind a vezetés – ez utóbbi funkciót pedig vezetőknek kell ellátniuk. Ezen túlmenően egy ponton túl minden embercsoport csak akkor lesz képes a további önszerveződésre, ha létrejön benne az önszerveződés során a vezetés – azaz lesznek olyanok, akik vállalják a vezetés felelősséget, illetve megkapják a felhatalmazást a többiektől a vezetői szerepek betöltésére. Hogyan történik ez a gyakorlatban?

Amikor emberek kapcsolódnak egymáshoz, megismerik egymást, akkor létrejön a csak erre a csoportra jellemző viszonyrendszer. Ennek a viszonyrendszernek az egyik jellemzője, hogy az egyes résztvevők különböző hatást gyakorolnak a csoportfolyamatokra. Vannak, akikre személyiségük, hozzáértésük, a különféle helyzetekben tanúsított magatartásuk miatt a többiek jobban figyelnek, gyakrabban kapcsolódnak hozzájuk. Vagyis már a kezdetektől megjelennek a csoportban csomóponti emberek. Majd ebből az eltérő felelősségvállalás következtében egy izgalmas csoportdinamikai folyamatban létrejönnek a vezetői szerepek.

A kérdés tehát nem az, hogy a csoport önszerveződik-e, vagy pedig vezetve van, hanem egyrészt ha önszerveződik, akkor megjelenik benne a vezetés is, másrészt pedig a vezetés révén önszerveződik. A vezetés létrejötte azt jelzi, hogy a csoport önszerveződése során egy új szerveződési szintre lépett.

Mindez létrehozza azt a különbséget is, hogy aki nagyobb felelősséget vállal, az nagyobb hatással lesz a csoportra, ez a természetes hierarchia alapja. Ám ez nem azt jelenti, hogy a csoport többi tagja ne gyakorolna hatást. A közösségek természetes vezetése nem a másik feletti hatalmaskodásról szól, hanem arról, hogy a vezetés fölvállalása, illetve annak elfogadása által tanulunk meg bízni egymásban. Anélkül, hogy ezt megtanulnánk, nem vagyunk képesek felnőttként együttműködni.

Aki épp vezet, megtanulja, hogy a vezetés nem főnökösködés, hanem felelősségvállalás, a közös cél szolgálata. Tehát él a közösség bizalmából fakadó hatalmával, de nem él vissza vele. Ennek megélése által a vezető képes meghaladni önmagát, és saját, szűk érdekeiből kiemelkedve rádöbbenhet arra, hogy milyen nagyszerű dolog egy nagyobb célt, más embereket szolgálni.

Eközben aki azt választja, hogy követőként együttműködik a vezetővel, megtanulja, hogy a vezetés elfogadása nem alárendelődés, nem behódolás, hanem szintúgy a számára is sokat jelentő, közös cél szolgálata. Ennek során azt is megtapasztalhatja, hogy a követő ugyanúgy fontos, mint a vezető: ha ő nem követ, akkor a vezető sem tud vezetni.

Vagyis ha valaki azt szeretné, hogy a közösségében épüljön a bizalom, és fejlődjön a közösségi minőség, akkor vezessen, azaz hárítsa el az akadályokat az önszerveződés útjából.

Kapcsolódó ajánlóink:

• Vágvölgyi Gusztáv-Pabló: Ön szerveződik?

A kép forrása: ignitas.hu