André Gorz: A gépkocsi társadalmi ideológiája

Egy 1973-ban született írás, amelyben pontosan az a megdöbbentő, hogy még mindig aktuális. A szerző azt taglalja, hogy az autó a gyorsaság és a szabadság ígéretével hogyan csalta csapdába a társadalom egy jelentős részét anélkül, hogy az észrevette volna, továbbá hogyan épült gyakorlatilag az egész világ az autó mint árucikk köré, degradálva a városokat, amelyek eredetileg az emberek találkozási helyeként jöttek létre. Ugyanakkor szó esik az írásban arról is, hogy mit tehetünk mindezek ellen.

Link: https://kerekparosklub.hu/andre_gorz_a_gepkocsi_tarsadalmi_ideologiaja

Vélemények

  1. Knerten

    A szerző egy kicsit fordítva ül a biciklin(!). Az amerikai elővárosok nem az autózás elősegítése céljából jöttek létre, hanem épp ellenkezőleg, az autózás tette lehetővé, hogy az amerikai nagyvárosok lakosságának nálunk elképzelhetetlenül széles, alsó- és középosztálybeli rétege is kellemes, zöldövezeti, családi házas lakónegyedekben lakhasson, bérkaszárnyák, lakótelepek vagy az angol iparvárosokból ismert hátsókertes miniatűr sorházak helyett. Persze, lehet, hogy ez is csak egy fölöslegesen demokratizált luxus, de erről inkább kérdezzük meg ezeknek a suburböknek a lakóit, aligha hinném, hogy a medencét, a zöld pázsitot és a kosárpalánkot elcserélnék azért, hogy biciklivel vagy vonattal járhassanak munkába. Amerika egyébként is iszonyatosan nagy, és ennek hatalmas területnek a jelentős része, még a nagyvárosok környéke is, zöldterület. A nagyvárosok legszűkebb belvárosát kivéve minden zöldövezet, az emberek elképesztően nagy része lakik kertes házban, emiatt a belvárosok viszonylag kicsik, a külvárosok pedig hatalmasak ugyan, de hihetetlenül zöldek. Mindezt az autó teszi lehetővé, amire lehet áldásként vagy átokként tekinteni, de az biztos, hogy a modern társadalom minden problémáját az autózás nyakába varrni egyértelműen dőreség.

  2. airdace

    Pontosan: feleslegesen demokratizált luxus, ami aztán végleg az autókhoz kötötte az odaköltöző embereket, eltüntette a hagyományos találkozóhelyeket, tönkretette a közösségeket, és társadalmilag óriási károkat okoz. Persze lehet eredménynek tekinteni azt, hogy az ide költözőknek van kertje és medencéje, és szórakozni az autópálya-csomópontoknál levő plázába járnak, de a bérkaszárnya és a kertvárosi “idill” között azért elég sok átmenet van, elég csak megnézni a holland vagy a német városok 3-4 emeletes, lazább beépítésű zöld lakónegyedeit. Vagyis vannak működő jó példák, egyszerűen le kell másolni.
    És ha minden probléma nem is, nagyon sok visszavezethető az autózásra: ha olyan városokat tervezünk, ami csak autóval szolgálható ki, az óriási pazarlást jelent. Nemcsak a legyártandó autók és az általuk elégetett benzin formájában, hanem a palacsintaszerű alvóvárosok területfoglalása, a jóval hosszabban kiépítendő közművek, a gyermekek önálló tájékozódásra való képességének csökkenése (mindenhova autóval viszik őket), és nem utolsó sorban a társadalmi szegregáció miatt (alvóvárosi modellben nehéz önkormányzati bérlakásrendszert üzemeltetni). Ezzel szemben ha kicsit sűrűbb, de egyébként vonzó várost építünk, ahol életképes alternatíva a tömegközlekedés és a kerékpár, ezért az autóhasználat korlátozása is legitim (vagyis nem teszi tönkre a köztereket az autók mozgása és tárolása), akkor olyan településeket tudunk létrehozni, ahol – bár nincs mindenkinek saját medencéje – lehetséges zöld környezetben élni, nem függünk az autótól, és nem élünk erőforrás-pazarló módon. Egyébként a kosárpalánkról és a medencéről sem kell lemondani, csak néhány emberrel megosztani. Nyilván ízlés kérdése is, de az individualizálódás sem a klímának, sem az emberi léleknek nem tesz jót hosszú távon.

Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük