Középhaladó

A helyiek által támogatott mezőgazdaságnak (CSA – community-supported agriculture) többféle változata is létezik. Klasszikus, leggyakoribb formáját zöldségközösségnek szokták hívni. Lényege, hogy egy zöldségtermelő egy vásárlói körrel szerződik terményei értékesítésére, legtöbbször egy esztendőre. A megoldás mindkét fél számára előnyös: a termelő biztosan értékesíteni tudja terményeit, a vásárlók pedig közvetlenül, ellenőrizhető helyi forrásból jutnak jellemzően biominőségű élelmiszerhez – minden héten az éppen aktuális idényzöldségekből kapnak egy egységcsomagot. A megállapodás kockázatközösséget is jelent: a vásárlók fix összeget fizetnek, így a termelő megélhetése akkor is biztosított, ha rajta kívül álló okokból, környezeti károk miatt a termés egy része odavész. Ugyanakkor túl nagy kockázatot a vásárlók sem vállalnak mindezzel, mivel a termelő rendszerint több tucatnyi terményt nevel, így ha néhány közülük részben vagy egészben kiesik például fagy vagy valamilyen kártevő miatt, rendszerint még mindig sok és sokféle élelmiszerhez jutnak a vevők. Ráadásul ár/érték arányban is igen jól járnak, mivel az értékesítés közvetlen, kereskedőket nem kell megfizetni. Olvass tovább…

A közösségi kertek lényege, hogy egy használaton kívüli telken a jelentkező helyiek egy-egy kis parcellán szabadon gazdálkodhatnak, így lehetőségük nyílik némi saját előállítású zöldség (esetleg gyümölcs, fűszernövény, virág) termesztésére. Élelmiszer-szükségletüknek egy (jellemzően kisebb) részét is meg tudják itt termelni, ám ezeknél a kerteknél általában nem is a terméshozam nagysága jelenti a legnagyobb nyereséget (lásd alább). Miután a közösségi kertek elsősorban városi jelenségek, fontos figyelni arra, hogy ne erősen légszennyezett helyen létesítsük a kertet, továbbá a városi talajok szennyezettsége miatt gyakran teljes talajcserével érdemes kezdeni. Lapostetőkön is lehet akár közösségi kertet létrehozni. Olvass tovább…

A bevásárlóközösség, más néven kosárközösség a helyi élelmiszerek (és olykor más helyi termékek) értékesítésének egyik módja. A szervezők jellemzően városi emberek, akik fölveszik a kapcsolatot környékbeli termelőkkel, és ha azok megfelelnek a kritériumaiknak, megegyeznek velük, hogy rendszeresen elhozzák aktuális termékeiket egy átadópontra. A szervezők egyúttal igyekeznek önmagukon túl további vásárlókat is toborozni. Olvass tovább…